Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 és a Mária ünnepek előtt [is meggyónnak.] Ami a férfiaknak a gyónástól való távolmaradását (legalább [is] Tökölön) illeti, arra nézve megjegyzem, hogy tapasztalásból tudom, hogy sokan végzik szentgyónásukat Budapesten alkalmilag. Akik pedig ott sem végzik, azok különösfebb] okot nem mondanak, minthogy ez már olyan szokás itt is, amint másutt. 6. / Ami az isteni tiszteletet illeti, azok gondosan tartatnak a szabályok szerint. Nevezetesen már 1908. év óta vasár- és ünnepnapokon „binálok”, ha a hitoktató úr540 pusztákra megy misézni, amikor ő is „binál”; mert két pusztára megy egy-egy alkalommal, s így átlagosan minden hónapban minden „filiá”-ban van szentmise és szentbeszéd, sőt a szentgyónás[ban] és áldozásban is részesíti őket, úgyhogy mindenki a saját pusztáján végezheti el a gyónást és áldozást. Sőt a keresztelést is ott végzi, és nem kell az illetőknek Tökölre fáradni. Csakugyan el lehet mondani, hogy minden kegyszert helyükbe viszünk a négy filiabelieknek, éspedig eddig teljesen gratis541. 7. /Ami végül az esetleges abususokat illeti, az hála Istennek Tökölön kevés van. Hitelhagyás legfeljebb Sziget-szt-Miklóson fordul elő néha, átlagosan 2 évben 1 — és ilyen arányban van a kath. egyházba való visszatérés is Tökölön, úgyhogy amennyit Szigetszentmiklóson veszítünk, annyit Tökölön megnyerünk. Vallás nélküliek nincsenek. Vegyes vallású házasság nagyon ritka, olyan pedig, aki gyermekét meg nem kereszteltetné, tudomásom szerint éppen nincs egy sem. 8. / Mint vallásos, de babonás embereket kell megemlíteni azokat, kik az „eösi” embernek hívei, akikről én már számtalanszor megemlékeztem a régibb időkben, s akikről legutóbb a csepeli plébános úr emlékezett meg a tavaszi vagy őszi koronák egyikén, ajánlva, hogy ne oldozzuk fel őket mi sem, amíg „eösibe” járnak, aminthogy ő sem oldozza fel. Ezen a ponton emlékezetem szerint Nagyméltóságod nem válaszolt, s így azon elvnél fogva: „Qui tacet, consentire videtur”542, Nagyméltóságod megerősítette ezen praxist, bár igazat megvallva nem segítünk a dolgon a feloldozás megtagadásával, mert tapasztalásból tudom, hogy az ilyen „eösi” hívek - vagy mint nálunk nevezik őket, „nazarénusok” - elmennek máshova gyónni, s ott elhallgatják azt, hogy falujukban nem kapnak feloldozást. Ezekkel szemben pedig mint tapasztalásból tudom, kár így eljárni, hanem inkább negligálni kell, hogy járnak-e „eösibe” vagy sem, mert ezek az emberek - legyenek azok férfiak vagy nők - alapjában véve vallásos emberek, s lassan az utazásba úgyis belefáradnak. íme, kegyelmes Püspök Atyám, ezekben körvonalaztam röviden lelkipásztori jelentésemet, mely után fiúi hódolatom nyilvánítása mellett Nagyméltóságod kezeit csókolva és püspökatyai áldását kérve vagyok Tökölön, 1925. január 24-én Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája Pasztorek István esperesplebános 540 Horváth Dezső. 541 Értsd: ingyen - latin. 542 Aki hallgat, egyetérteni látszik - latin. 438 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
