Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 Káplán urammal meg vagyok elégedve. Kedélybetegsége miatt olyant nem bízok rá, amihez nincs kedve vagy rátermettsége. Társadalmi szervezetekben való működéshez nincs kedve, tehát nem is erőltetem, mert abban úgy sem volna köszönet. Az isteni szolgálatban, igehirdetésben, gyóntatásiban] és hitoktatásban nem lehet rá panaszom. A házi életben kell ugyan hozzá egy kis türelem, de édes Istenem, melyik beteghez nem kell az. Pedig ő szegény nagy kedélybeteg. Egy kis helyváltozást — úgy tudom - maga is óhajt már, a változatosság talán új impulzusokat ad kedélytelen életének. Püspök-atyai jóságába ajánlottan hódoló kézcsókkal vagyok Excellentiádnak Rácalmáson, 1927. február 3-án legalázatosabb szolgája Gönczöl Antal c. esp., plébános 151a. Ráckeresztúr, 1925. Keresztes György plébános jelentése, 1925. december 31. Lelkipásztori jelentés Ráczkeresztúrról. 1925. A háború, de főképip] a forradalom, és egy tanító ezen alapjában véve jó népet is kiforgatta vallási és erkölcsi egyensúlyából. A főváros közelsége, a gyárakba[n] való elhelyezkedés sokak szívéből kiölte a jobb érzést, Isten és felebaráti szeretetek Pár évtizedes munkám gyümölcse érés előtt, ha nem is egészen, de nagyobb részt tönkre ment. Takarítani kellett tehát és a talajt újból művelni, a letarolt mezőt feléleszteni, s a gyomot irtogatni. Ott kezdtem, ahol ezelőtt 25 évvel. A szépen virágzott Rózsafüzér társulatot felújítottam; az idősebbek vezetését egy buzgó előénekes felügyeletére bíztam; a nagyobb lányok (ismétlők) és iskolások között magam végeztem a vezetés és titokváltás munkáját az iskolában. A fiúk levente egyesületben vannak tömörítve, hol szép és hasznos munkát végeznek, főképip] dalárdájukkal - melyet az ig. kántortanító vezet - tűnnek ki, és kezdenek jobbak és szelídebbek lenni. Jézus Szíve társulatát, mely szinte csekély számra apadt le, fel fogom Isten segítségével lendíteni; melyre azt hiszem, jó alkalom fog lenni [sic!] a jubileumi időszak kiterjesztése. Ami a lelkipásztori látogatásokat ülteti, először csak a jobb ismerősöknél jelentem meg; de később - templomunk tetőzete és külsejének helyreállítására gyűjtést rendezvén - egy egész sort magamra vállaltam, s itt mindenütt volt mondanivalóm szülők és gyermekek részére, mit szívesen vettek és meghallgattak. Megesett azonban, hogy egy-két házat üresen találtam - de ez nem lepett meg, mert ezek annak idején nem viselték magukat correctül. Most folytatni fogom a lelkipásztori látogatást másik soron gyűjtvén harangra és a templom belső részének tatarozására; és ha ez sikerülni fog, Isten segítségével az Adventben szt. missiót tartanék, mely mintegy koronája lenne működésemnek. A templomlátogatások - főképp a nyári hónapokban, július [ban]-augusztusban - nagyon gyérek. Igaz, hogy szegény arató munkások a község legnagyobb része [sic!], és azt hozzák fel okul, hogy hétköznap az uraságnak aratnak, vasárnap pedig a magukét kénytelenek rendbehozni. A nagyobb ünnepeket szépen megtartják, az eltörölt ünnepeken ép’úgy megjelennek, mint a többieken. Az adventi időszak kedves nekik. A rorátékon örömmel jelennek meg, hacsak túl hideg vagy nagy sár nincs. Nagyon szeretik a cathekesiseket, melyeket naponkint szoktam tartani 33 év óta. (Jagicza Lajos és FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 365
