Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 Nagy Antal példatárát szoktam felhasználni forrásul.) A szentgyónást is ekkor a legtöbb nő - férfiak kevesen — végzik [sic!]. Tapasztalatom az, hogy többen gyónnak karácsonyra, mint húsvétra. Talán azért, mert jobban ráérnek, de meg azért is, hogy setétszürkületben ruházatuk, ha kopott is, kevésbé tűnik fel, mint világos nappal. Az iskolás gyermekek háromszor, esetleg négyszer gyónnak egy évben, az ismétlősök karácsonykor és húsvétra. Az első szt. áldozásra a szülők feltűnően nagy számmal jelennek meg, mert úgy látszik gyönyörködnek az ünnepélyes színezetnek és szívesen hallgatják az azon tartott szt. beszédet. A jegyesek oktatásaimat kihirdettem, hogy mindig az eljegyzés alkalmával tartom meg [sic!], s csak akkor rendelem be őket még egyszer, ha látom, és tapasztalom, hogy járatlanok az imádságban és a hit és vallás ismereteiben. Ami a születéseket illeti, a commun után - dacára [annak], hogy sok esketés történt - visszaesés mutatkozott, s gyanús körülményekről is hallottam egy-két esetben suttogni, de hálaadó litánia előtti beszédemben, mikor tömve a templom, több évben is kitértem ezen erkölcstelen s a vallással meg nem egyeztethető üzelmekre és az egészségre is nagyon káros, sokszor végzetes voltára. Természetes, hogy némelyeknek nem tetszett a szt. beszédben e kitérés — de biztos, hogy használt, mert azóta növekedett a születések száma, a halálozás pedig kevesbedett. A hitoktatás munkáját tartom hivatásom egyik fő feladatának, mértis ezt mindig örömmel és készséggel végeztem. Örül u.i. a lelkem, ha meg tudom értetni kis hallgatóimmal azokat az örök igazságokat, melyeket jó Üdvözítőnk reánk hagyott. Hat tanerős iskolám van, 12 órát töltök hetenkint a mindennapi és két órát az ismétlők között, de terhemre soha nem volt, s csak más hivatalos elfoglaltság (provisió, szt. mise vagy temetés), esetleg rosszullét tartott vissza néhány órán keresztül az iskolától. Hogyne örülnék, mikor fáradságom gyümölcsét a szülők elismerik akkor, amikor találkoznak velem, és örvendve adják tudtomra, hogy gyermekeik mily szépen és értelmesen tudják előadni otthon azt, amit hallottak az esperes szájából. Megemlítem még a Kath. Népszövetséglet], Ilangyá[t] és Hitelszövetkezetet, melyek mind csekélységem vezetése alatt állanak. A Kath. Népszövetségnek tagjai a forradalmak alatt ugyan megfogytak, de ma már csaknem a normalis állapot állt helyre, mert 72 tagot számlál (békében cca 90 volt.) A Hangya és hitelszövetkezet is igen hasznos intézménynek bizonyult - amennyiben látják a hívek, hogy nemcsak lelki, de anyagi érdekeiket, ügyeiket is előmozdítani igyekezem -, s így aztán azok is, kik eddig kissé idegenkedtek a templomtól, most már kezdik látogatni azt. Egy nagy baj van azonban, hogy az elöljáróság a templomot ritkán látogatja, s így nincs meg a jó példaadás. A hívek azt hiszik, hogy ha ők csak nagyobb ünnepeken jelennek meg az isteni tiszteleten, hát nekik is elég az. Bizonyára hamarabb javulna a helyzet, ha az elöljáróság és a tanítóság egy része példával járna elő [sic!] a templomlátogatásban, s ha a szegénység, drágaság némileg megszűnnék, ha kissé jobban ruházkodhatnának és az idegesség az emberekből lassan kivesznék. Hiszem azonban, hogy lassan-lassan javulni fognak az emberek, és át fogják látni, hogy Isten és felebaráti szeretet nélkül szívök-lelkük üres fog maradni. Ráczkeresztúr, 1925. Deczember 31. Keresztes György c. esperes-plebános 366 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
