Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 ténik, vagy azért, hogy432 a pap a nagy távolság és rettentő dűlőutakon nem tudott előbb a pusztára kijutni. A vidék különben egészséges. A halálesetek száma mindig jóval alatta van a születések számának. Ez évben 70 halottunk volt, kik egy kivételével egyházi temetésben részesültek. Az említett egytől meg kellett tagadnom az egyházi temetést a rokonság minden fohászkodása és az igénybe vett előkelőségek közbenjárása ellenére is, mert cynicus hitetlen és nyilvános templom- és szentségleszóló433 volt. Az istentiszteletről hazatérőket az utcasarkon pipázgatva nyíltan gúnyolta, hogy „kaptatok-e aranyat a templomban”. A szentségekhez - minden kérés dacára - még a sz. missiók alkalmával se járult. A kommün alatt nyíltan hangoztatta, hogy ha rajta állna, még a hercegprímást is befogná kapálni, mert ő már eleget kapált. Hosszas betegségében a szentségek fölvételét konokul visszautasította, végre is felesége távollétében nadrágszíjával a szoba gerendájára akasztotta fel magát. Azt hiszem, elég nyilvános bűnös volt ahhoz, hogy az egyház annyiszor kínált és megvetett szeretete után a végső tisztességet tőle megtagadja. Az a szerencse, hogy az ilyen szomorú eset elég ritka: 22 év alatt másodszor történt meg. A házi pastorácio, illetőleg a hívek otthon való meglátogatása lassan megy. Még csak 187 ház van meglátogatva, pedig 650-en felül van a házszám. Ennek oka, hogy az erre alkalmas idő csak novemb. és március közt van, különben a családot csak nagyon hiányosan, vagy sehogy sem találhatja otthon az ember a legtöbb helyen. Egy ilyen célból kitűzött napon is csak 12-15 családot lehet meglátogatni, mert 1/4 órát számítva egy helyre a jövés-menéssel legalább 4 óra kell hozzá, hogy ennyivel végezzen. A több kilométeres periphériákon pedig egész nap. A legtöbb helyen 5 óra után már vacsoráznak és lefeküsznek. Az idén a novemberi kortes-világban a választásokig nem is volt alkalmas az ilyen látogatásokra [az idő], mert félremagyarázhatták volna. Különben is: ez a falu olyan néphullámzású és váltakozó lakosságú, hogy én az ilyen lelkipásztori látogatásokhoz fűzött nagy reményekben nem igen bízom, mert saját tapasztalatom bizonyítja, hogy a két év előtt bejárt családokból már 27 máshova költözött. Ezt a néphullámzást igazolja a legutóbbi bérmálásra való iratkozás is, mikor kitűnt, hogy a 465 bérmálkozóból 151 nem itt, hanem máshol született. Ez azt jelenti, hogy a hívek 1/3 része minden 10-12 évben változik. Ebben rejlik Rácalmás pastorálása nehézségeinek egyik oka. A puszták pastorációjának emelése, intenzívebbé tételére 1908-ban kezdtem meg a kísérletet. Elsősorban Kulcspusztára gondoltam, mert ott 500-560 mozog a hívek száma, és nyáron 100-120 nyaraló is szokott lenni. Egy ott építendő kápolnára elkezdtem gyűjteni és műkedvelői előadásokat rendezni. Két év alatt össze is hoztam 1200 koronát, de ehhez a helyi érdekeltség alig járult 400 koronával. Mikor kitűnt, hogy ez még nem elég, egy 200 személyt befogadó egyszerű kápolnára, buzdítottam őket, hogy most már nekik kellene a még szükséges 600-800 koronát mielőbb összehozni, vagy kölcsönképpen felvenni, azt mondták, hogy ők már többet nem adhatnak, hanem írjak a grófoknak és a káptalanoknak stb., azoknak van elég pénzük, adhatnak. így a kápolnaépítés elodázódott. A pénz időközben a kegyalappénztárnál növekedett ugyan, de a háború alatt építeni nem lehetett, utána pedig a pénz devalválódott. Ezen kápolnaalap jelenleg 75000 K. Ily körülmények közt nem tehettem egyebet, minthogy évenként 4-5-ször kiment valamelyikünk a pusztákban a gyermekeket és öregeket meggyóntatni, provisiók alkalmával a környéket a beteg házához toborozni és ott egy kis oktatásban részesíteni őket. A javakorban levők pedig vasárnap [okon] és ünnepeken, ha az idő engedte, bejártak a templomba Rácalmásra. Az utóbbi években néhány jámbor öregasszony anélkül, hogy nekem óha- * 453 432 Értsd: mert. 453 Bizonytalanul kiolvasható rész. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 363
