Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 121c. Pázmánd, 1926. Papp Lajos plébános statisztikai jelentése, 1926. december 31. Tabellaris conspectus Numerus matrimonium catholicorum in parochia contractorum 14 Numerus mat. mixtorum - In Ecclesia Catholica 3- In Oratorio acatholica-Numerus conjunctionum mere civilum-Numerus baptisatorum 72 Numerus non baptisatorum-Numerus a fide catholica deficiencione et eadem acccedes timere-Pázmánd, 1926. december 31-én Ludovicus Papp parochus 122. Perbál, 1925. Pásztori József plébános jelentése, 1926. április 17. Kegyes Püspök Atyám! Az alábbiakban Nagyméltóságod elé terjesztem 1925. évi jelentésemet a perbáli plébániáról. A perbáli plébánia templomban az istenitisztelet a következőkép [p] oszlik meg. Két egymást követő vasárnap, továbbá minden ünnepnapon német az istentisztelet nyelve, csak minden harmadik vasárnap tót. A tót nép közül csak nagyon kevés jön el német napokon az istenitiszteletre; de viszont tót vasárnapokon - noha akkor a jobb érzelmű tótok mind a templomban vannak - a hívek számán nagyon észrevehető, hogy több német ezt az alkalmat használja fel a tót nemzetiség iránti ellenszenvének kimutatására. A német nép átlagosan nagyobb buzgósággal tesz eleget vasárnap vallási kötelezettségének, mint a tót nép. Ennek oka egyrészt a tót nép szegénységében leli magyarázatát. Egy résznek ugyanis nincs megfelelő ruhája, s ez tartja vissza a templomtól. Az asszonynépet meg a konyhai teendő tartja viszsza e napon a templomtól. A tót népnél ugyanis, mihelyt az kikerült az iskolából, az összes gyermekek elhagyják a szülői házat, és részben a faluban a jobb módú német gazdáknál, részben a fővárosban keresnek maguknak megélhetést. így a tót édesanyát először a kisgyermek köti vasárnap a házhoz; később pedig mert nincs segítője, ezért kényszerül a szt. miséről elmaradni. A német anyanyelvű híveimnél a tót vasárnapoktól eltekintve e téren nincs panasz. A felnőtteken kívül mindkétnembeli fiatalság szép számmal jelenik meg a szt. misén; de már a litániára nagyon kevesen jönnek. Itt a fehérnépek felváltva jönnek a templomba. Egyszer az öreg anya, máskor az édesanya, harmadszor a leány marad vas. és ünnepnap a konyhán. A szt. misehallgatással átlagosan meg lehetne elégedni. De nem így a szt. gyónással. Maguk az aszszonynépek - a németek éppúgy, mint a tótok - nem félnek a gyóntatószéktől. Sajnos ugyanezt nem mondhatom a férfiakról. A múlt évi missio alkalmával nagyon sok férfi meggyónt; ekkor azt hittem, FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 295
