Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 munkát. Nem volna-e helyesebb és könnyebb magukat a vállalatokat összetömöríteni és őket arra bírni, hogy csak keresztény szociálistákat alkalmazzanak? Úgy gondolom, hogy a munkások 90 százaléka rögtön a keresztény táborba lépne. Ezen társadalmi egyesületek mellett a virágzó Hitel- és Hangyaszövetkezet mozdítja elő híveim anyagi jólétét. A Kath. Népszövetség is bontogatja szárnyait, és az idén 226 tagot számlált. Verseghi Károly központi titkár kiszállása alkalmával február hóban sikerült közgyűlést tartottunk. Sajnos a ft. Tar János hitoktató által lelkesedéssel megalakított Szívgárda jelenleg nem működik, mivel Czethofel József úrban nem talált megfelelő utódot. Első dolgom a jövőben az lesz, hogy megalakítom az oltáregyesületet, amelynek keretében talán legkönnyebb összehozni a szegényeket és gazdagokat, a fiatalokat és öregeket. Ugyancsak ez az egyesület lesz hívatva irányítani és vezetni a karitativ mozgalmakat. Viszont a Kath. Népszövetséget a kulturális, gazdasági és társadalmi agitáció központjává szeretném fejleszteni. Az előbbi a nőket, az utóbbi pedig a férfiakat lesz hivatva tömöríteni. Nagy segítség volt különösen a családos anyák részére, hogy a téli hónapokban a Szociális Missió- Társulat révén fehérnemű varrást tudtam számukra biztosítani. Sőt annyian voltak már a jelentkezők, hogy a Társulatnak itt külön megbízottja volt, aki a kész munkát átvegye és kocsin a fővárosba szállítsa. Sajnos a felnőttek részéről a templomlátogatás gyér és semmiképp] nem elégít ki. Pedig hogy a magyarok és a németek közötti súrlódásnak egyszer s mindenkorra véget veszek, beszüntettem a félig magyar, félig német istentiszteletet, és helyette húsvét óta a 8 órai mise mindig német (minden második alkalommal chantata és prédikációval), a 10 órai pedig mindig nagymise magyar énekkel és szentbeszéddel. Ily módon a németektől semmit el nem vettem, de viszont a magyarok minden vasárnap hallgathatnak prédikációt, amelyen a tanuló ifjiíság is részt vesz. Végtelenül szomorú, hogy az értelmiség és a község vezetősége nem jár elől jó példával. A községházára minden választás alkalmával derék kath. embereket iparkodtam behozni, de fájdalom: amint odakerülnek, abbahagyják a templomlátogatást. Arra hivatkoznak és azzal mentegetőznek, hogy vasárnap van a legtöbb dolguk a hivatalban. Nagyon kívánatos volna azért, hogy vasárnap a községi hivatalokat rendeletileg bezárnák. Híveim dicséretére azonban ki kell emelnem, hogy a templomban ájtatosan viselkednek és különösen a gyermekek lelkesen énekelnek. A szentmise főrészeire a katekizmus imáit mondják és latinul respondeálnak, ami élénkebbé teszi a liturgiát. Örvendetes felbuzdulás a nagy ünnepeken kívül ádventben volt észlelhető, amikor a szentmiséken több felnőtt vett részt, mint sokszor vasárnapokon. Ezt némileg annak lehet tulajdonítani, hogy az idén december hó szép száraz volt, de a nők arra is hivatkoznak, hogy a hajnali szürkület mellett bármily ruhában jöhetnek a templomba, azután hogy vasárnap a férfiak tovább maradnak az ágyban, több a munka, és így nem tudnak a misére időt szakítani. A Roratékon az új előírás szerint minden második nap katekézist tartottam az örök igazságokról, és várakozáson felül szívesen hallgatták. Hasonlóan szép számban jelennek meg híveim évről évre a májusi ájtatosságokon. Húsvéti szent gyónását helyben, fájdalom, talán mindössze 20 felnőtt férfi és kb. 400 nő végezte el. Vannak azonban ezeken kívül olyanok, akik Budapesten, vagy valamely búcsújáróhelyen járultak szentségekhez. Mindennapi áldozó 10-15 között váltakozik. Eleinte igen sok nehézségbe ütközött a haldoklóknak szentségekkel való ellátása. Nem volt szokásban a papot a beteghez hívni. Mivel minden kérésem és intésem a szószékről - különösen Szilveszter FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 269
