Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
A lelkipásztori jelentések és forrásértékük változásai egyházmegyénkben
A lelkipásztori jelentések ésforrásértékük változásai egyházmegyénkben KÖZÖSSÉGI ÜNNEPEK Temészetes, hogy a jelentésekben nagy súlyt kapnak a helyi közösség ünnepei. Búcsúk, évfordulók mellett feltétlenül ide kell sorolnunk Prohászka Ottokár 1926-os - egyébiránt püspökségének mindössze harmadik - bérmaútját és annak előkészületeit. De találkozhatunk a közösségek gyarapodásának kézzelfogható jeleivel. Templomrekonstrukciók, festések, új beszerzések, a világháborúban nyersanyagként elkobzott harangok pótlása jelzik, hogy a hívek anyagi erejük felett áldoznak a hitéletre. A körülmények elbeszélése bepillantást enged az egyházközség és a kegyúr viszonyrendszerébe is. Érdekes megfigyelni, hogy az egyetemes egyház nagy ünnepei jobban megmozgatják a híveket, mint a magyar katolicizmus akciói. Az 1925. szentév, az 1926-os chicagói Eucharisztikus Kongresszus eseményeibe egyaránt saját helyi áj tatosságai kkal lélekben szép számmal bekapcsolódnak a hívek; sőt személyes részvételekre, zarándoklatokra is sor kerül. (52a, 113, 210-211). Mindezek mellett feltűnő, hogy alig esik szó a hazai katolikus nagygyűlésekről; az országos Szent Gellért ünnep is csak helyi vonatkozásai miatt mozgatja meg Diósd népét (51a). TÁRSULATOK, EGYESÜLETEK, KÖZÉLET A jelentések nagy súlyt helyeznek az egyházhoz kötődő egyesületi élet bemutatására. Szorosabban vett hitbuzgalmi szerveződések közül a hagyományos oltáregyletek és a rózsafüzér-társulatok csaknem mindenhol jelen vannak. Nagyobb helyeken figyelhető meg a Mária-kongregációk működése. Erőteljesek a jezsuita eredetű Jézus Szíve kultusz formái (Társulatok, Szívgárdák, családfelajánlás). Ezt nem csodálhatjuk, hiszen a kezdeményezés viszonylagos újszerűsége is bizonyára ösztönző erő volt, miképp nem felejthetjük el azt sem, hogy a jezsuita neveltetésű Prohászka Ottokár is erőteljesen támogatta ezt a gondolatkört.18 Az egyházi egyesületek tevékenysége szinte sehol sem korlátozódott pusztán azokra a hitbuzgalmi aspektusokra, melynek céljából alakultak. Szociális gondoskodásnak, gyűjtéseknek is keretet adtak; tagjaik pedig sok helyütt a pap első számú segítőjeként hoztak híreket szűkebb környezetük, utcájuk betegeiről, családi ünnepeiről. Jól rekonstruálható a papság szerepe a helyi társadalom gazdasági életében a Hangya-szövetkezetek vagy a gazdakörök működése kapcsán. A dalárdák, Katolikus Népszövetség helyi csoportjai, vagy az általában a plébános és kántortanító által tartott népművelő előadások népszerűsége pedig az egyház helyi társadalomban játszott kultúraszervező szerepét mutatja. Az őszi-téli esték tartalmas eltöltésére - média híján - más lehetőség nem mutatkozott. A zsinat előírta (DS 86.§), hogy ilyen népakadémiákat minden iskola mellé kell szervezni, a jelentések szerint ez többé-kevésbé meg is valósult. Persze egyesületi élet csak ott lehet, ahol alkalmasak a feltételek ehhez. Az elszórt pusztákból álló vidékeken a távolság leküzdhetetlen akadálya mindenféle szerveződésnek. De lehet más gond is, mint Iváncsa papjának egy lakonikus tömörségű megjegyzésből értesülhetünk: „Az egyleti élet helyiség hiányában pang” (81). Az iparoskörökről, szakszervezeti kezdeményezésekről szóló jelentésrészek már a papok helyi politikában betöltött szerepéről is vallanak. A települések civil vezetőivel folytatott csatározások azt mutatják, hogy az egyház hagyományos tekintélye, vezető szerepe visszaszorulóban van, a helyi politikai 18 Lásd pl.: Élő vizek forrása című, 1927-ben megjelent kötetét. Székvárosában is épül Jézus Szíve tiszteletére templom 1911-ben. 16 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
