Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
A lelkipásztori jelentések és forrásértékük változásai egyházmegyénkben
A lelkipásztort jelentések ésforrásértékük változásai egyházmegyénkben A HÁZI PASZTORÁCIÓ ELŐÍRÁSA ÉS TAPASZTALATAI Új, a zsinaton megfogalmazott elvárás volt a házi pásztoráéit), azaz annak megkövetelése, hogy a pap - a község méretétől függően - négy-öt esztendő alatt minden hívét látogassa meg otthonában (DS. 73 §)- A „jó pásztor ismeri juhait” evangéliumi elvben14 gyökerező előírást nem fogadta örömmel a papság, de a tapasztalatok messzemenően igazolták és meggyőzték a berzenkedőket. Olvashatunk azonban bizarr számvetést ennek időigényes voltáról (26b), vagy akár javaslatot a látogatások bürokratizálására, mely épp azok személyességének varázsát tehette volna tönkre (143a). Igaz, az utóbbit előterjesztő idős plébánosra más tekintetben is kijelenthetjük, hogy nem értette meg a kor szellemét.15 MÁS FELEKEZETEK Prohászka Ottokárról sokszor elmondták, hogy nyitott volt az ökumenére. Az evangélikus Kaas Ivor báró temetésén mondott gondolatai miatt a katolikus oldalról is élesen támadták.16 A mindennapi életben azonban azt tapasztaljuk, hogy papjai inkább ellenfélnek tekintették a történeti egyházak lelkészeit, mintsem becsülték meggyőződésüket. Ez volt azonban a korszellem, melyet a politikai közeg is erősített. Protestáns kormányzó, protestáns miniszterelnök egy kétharmadrészt katolikus országban önmagában is sokkoló volt sokuk számára (155); a számtalanszor megtapasztalt korrupció is csak növelte az előítéleteket (l63). A jelentésekben természetesen az egész kérdéskör elsősorban azonban vegyesházasságok kapcsán (számuk, arányuk, egyházi törvényességük, körülményeik, reverzális) jelentkezik. Feltűnnek a jelentésekben a szekták és kisegyházak, többségében sikertelen „halászó” akciói a főváros környékén (Üdvhadsereg, adventisták, szombatosok - 33, 10, 28a, 159, 199b)- Van némi vonzása a spiritiszta tanoknak (28a). Az adventisták csak egy család Érdre költözésével tudnak tartósan megtelepedni az egyházmegyében, de különösebb befolyást környezetükre nem tesznek (63). A baptisták és metodisták szilárd megtelepedése azonban kimutatható, utóbbiak árvaházat is működtetnek, melynek viszonyairól vitriolosan fogalmaz a Budakeszi plébánosa (31-32; 77). Nem felejthetjük e szövegek olvasása kapcsán azt, hogy négy évtizeddel vagyunk a II. Vatikáni Zsinat előtt - nyilvánvaló, hogy annak ökumenizmusát nem kérhetjük számon a korabeli papságon. Ráadásul a szekták elleni fellépést a kormányzat is támogatta.17 Érdekes, hogy katolikus, ám szektás túlzásokat valló „ősi szentember” hatása mekkora területen érezhető: Előszállás, Tököl, Vértesacsa lelkészei egyaránt gondolkodnak azokon a lehetőségeken, hogy híveiket miként tiltsák el tőle (56,192a, 208b). 14 Vö.:Jn 10,14. 15 Pl: „Jónak találnám elrendelni, hogy az olyan egyénektől, kik elváltak s polgárilag egybekeltek, ha katholikns nevük megmaradt, ki ne vetessék egyházi adó: így is érezze, hogy ezáltal az Egyház közösségéből ki van vetve” (142a). 16 Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és müve (1858-1927). Budapest, 2007. 183. 17 Fazekas Csaba: Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban. Budapest, 1996.; DS. 75.§. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL 111. 15
