Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
Kaltenecker Viktor dr., Jolbej Sándor54 és Polczer urak jártak itt ma délelőtt, s érdeklődtek Püspök úr hogyléte iránt. Megható e jó emberek hűséges ragaszkodása. Este a magyar rádiót hallgattuk. Bámulatos, hogy még mindig nem hagy fel szellemtelen propagandájával. Szerinte Grósz József kalocsai érseket és Virág Ferenc pécsi püspököt az oroszok agyonlőtték. Mi másképpen tudjuk, de majd minden kitudódik. A fehérvári leányok egy része sokat szenvedett az oroszok alatt, s most ugyanezek - úgy mondják - önként kiszolgáltatják magukat a német katonáknak. Milyen erkölcsi rombolást jelent ez a háború! 1945. február 14. Szerda. Hamvazószerda nehéz körülmények között köszöntött ránk az idén. Minden okunk megvan arra, hogy magunkba szálljunk, és hamut hintsünk fejünkre annak emlékére, hogy porból lettünk és porrá leszünk. A múlandóság szörnyű valósága nem volt még hozzánk közelebb sohasem, mint mostanában van... Egész éjjel tartott a háborús zaj: nemcsak belőtt gránátok, hanem repülőről ledobott bombák is zavarták az éjjeli nyugalmat. Reggel ugyanaz a helyzet. Férfiúkat szednek közmunkára. Ez természetes. Az új hatalmasok képviselője azonban olyan hangon tárgyal az emberekkel, hogy az kiábrándító. Durvább és kirívóbb módon az ellenség sem bánt velünk. 1945. február 15. Csütörtök. Veszprémből jött ma a hír, hogy Püspök urat és társaikat Pétről átszállították oda. Az Angolkisasszonyok zárdájában helyezték el őket. Mivel ma éppen Pétre indultam, elhatároztam, hogy még a mai nap folyamán megyek Veszprémbe. Délutánra német autó indulását ígérik. Erre hiába várok délután 3/4 6-ig. Visszajövök a püspökségre a csomagokkal. Itt találom Kosztolányi ezredes urat. Ő Veszprémen át utazik autójával és szívesen felajánlja, hogy magával visz. Azonnal indulunk. Hajmáskér körül defektet kapunk. A hiba kijavítása miatt késlekedünk, s így csak 3/4 8 órakor érkezünk meg Veszprémbe. A két csendőr csak nagy rábeszélés után engedi meg, hogy köszöntsük püspök úrékat. Négyen egy szobában vannak. Egymással nem beszélhetnek. Püspök úr a díványon ülve alszik, mikor belépünk. Kosztolányi Károly ezredes úr sokáig rázogatja püspök úr kezét, míg végre felébred. Meghatva köszöntjük egymást. Pár percig beszélgetünk és aztán búcsúzunk. Kosztolányi ezredes urat kikísérem az autóhoz, magam pedig vacsora és éjjeli szállás után nézek. A zárdában kapok szállást. 1945. február 16. Péntek. Reggel nyolc órakor a zárda kápolnájában misézhettem. Délelőtt püspök úr kihallgatása folyt. Déli 12 óráig tartott. A délelőtti órákat arra használtam fel, hogy a városban szétnéztem Molnár Józsival. Szemüveget szerettem volna csináltatni, de itt sem lehet már semmit kapni. Az üzletek nagy része zárva van. Amelyik kinyit, ott sem lehet semmit kapni. Engedélyt kellett szereznem, hogy a püspök úrral beszélni tudjak. A csendőrségen azt a választ adták, hogy ők nem illetékesek az engedélyadásra, hanem Fejér megye főispánja, kinek parancsára püspök úr letartóztatásban van. Elmentem a városházára, miután megtudtam, hogy Pintér József főispán úr ott székel. Várnom kellett a kihallgatásra, mert el volt foglalva. Elmondottam, hogy milyen járatban vagyok. Engedélyt akarok arra, hogy püspök úrral beszélhessek. Szívesen megadja ezt - mondotta, majd hozzátette, szeretne velem, mint magánemberrel egészen bizalmasan beszélni a 54 Kéziratban Jolbey alakban. 52
