Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója

letartóztatásról. Aztán előszedte azokat a jegyzőkönyveket, melyek a püspök úr letartóztatásával kapcsolatban keltek. Olvassam fel hangosan, mondotta, és először átadta azt a jegyzőkönyvet, melyet annak a bizonyos csendőrnyomozónak a vallomásáról vettek fel, akit főispán úr azzal küldött püspök úrhoz, hogy bizonyos kérdésekre vonatkozóan hallgassa ki őt. Szerepelt ebben a jegyzőkönyvben az a vád, hogy nem rendelte el a főispán kérésére a főpásztor a bolsevizmus elleni templomi beszédek tartását. Majd szó volt benne arról is, hogy püspök úr úgy nyilatkozott az orosz megszállásról, hogy őt nem bántották, s tulajdonképpen nem is volt az olyan borzasztó. A vallomást tevő csendőrnyomozó véleménye szerint püspök úrnak egyáltalán nem fájt a sok fehérvári nő meggyalázása és megfertőzése, hanem csak egyéni kényelmét tartotta fontosnak.

Majd elém adta a főispán úr a másik jegyzőkönyvet, melyet az ő kihallgatása során vettek fel.

Ebben a jegyzőkönyvben azt óhajtja bizonyítani a főispán, hogy püspök úr kezdettől fogva akadályozta őt hivatala ellátásában, nem támogatta a magyar erők annyira szükséges összefogásában. Vádak voltak:

1. A főlspáni beiktatás alkalmával nem vállalta, illetve csak feltételhez kötve - t.i. ha a lefogott papokat szabadon engedi a főispán - vállalta a szentmise végzését. Ő a feltétel kiszabását nem fogadhatta el, s így a püspöki mise elmaradt. Ez annyira fájt neki - mondja a főispán - hogy könnybe lábadt a szeme, amikor látta, hogy nem püspök úr misézik. Úgy látszik, nagyon bántotta a főispán úr hiúságát, hogy nem püspöki misével iktatták be.

2. Neményi L. kiszabadulása és a püspökségen való tartózkodása volt a további pont. Ő - mondja a főispán - azzal engedte haza Neményit, hogy nem marad Fehérváron egyelőre. Ezzel szemben az történt, hogy Neményi Fehérváron volt, s az egész orosz megszállást itt élte át. A püspökségben rejtőzködött.

3. Nem támogatta püspök úr a főispán azon törekvését, hogy a papság a bolsevizmus ellen prédikáljon. Ilyen irányú felhívást kapott minden lelkész a főispántól, s míg református részről a felhívás visszhangjaként számos lelkes hangú választ kapott, melyek a teljes támogatást helyezték kilátásba, katolikus részről egyáltalán nem jelentkeztek ez ügyben a lelkészek. A beszédeket nem is tartották meg.

Minden vádpontra igyekeztem védőgondolatomat közölni.

A beiktatási mise elmaradását nagyon fájlalta püspök úr is, mondottam, de a főpásztor nemcsak a világi hatóságokkal szemben tartozik bizonyos kötelezettséggel, hanem saját papjaival szemben is. így akart tiltakozni a három pap letartóztatása ellen.

Főispán úr itt megjegyzi, hogy egyik pap sem volt ok nélkül elfogva, ők nem egyházüldözők és nem is gyűlölik a papot. Bilkei közismerten túlzott zsidóbarát magatartást tanúsított, és szószékről úgy nyilatkozott, hogy Németország ezt a háborút már elveszítette. Neményi kihívó és gúnyolódó természetével, míg Proity agresszív egyéniségével érte el a letartóztatást.

Neményi csak azért maradt a püspökségen egy ideig, hogy a komáromi fogság alatt megrongálódott egészségét helyreállítsa. Eközben bejöttek az oroszok, s így nem tudott eljutni Bodajkra.

Az egyház mindig antibolsevista volt. Főispán úr is jól tudja, mondottam, hogy a papság helyben-maradásra van kötelezve. Őrültség volna tőle azt kívánni, hogy a már elkerülhetetlennek látszó orosz megszállás küszöbön állásakor a bolsevizmus ellen szónokoljon a szószékről, s így halálra ítélje önmagát.

A további beszélgetés kapcsán úgy nyilatkozott főispán úr, hogy a püspök urat és papságot terheli a felelősség azért, hogy a közigazgatás hiába kísérletezett a kiürítéssel. A lakosság, látva, hogy a papság nem mozog, helyben maradt. így lett aztán olyan magas a megbecstelenített és megfertőzött nőknek a száma. Ezekért a megbecstelenítésekért is a papság felelős bizonyos mértékben.

53