Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
1944. december 23. Szombat. Ma hajnalban, még erősen szürkült, amikor megjelentek az orosz katonák a püspökség előtt. Az iroda ablakán át szemléltem, hogyan jönnek a falhoz simulva, kiabálva és lövöldözve az oroszok. Mit hoz nekünk ez a megszállás? Igaza lesz-e a moszkvai híresztelésnek, hogy az oroszok a rendet és békét viszik mindenhová, vagy pedig a német propagandának lesz igaza, amely mindig vészesen fekete sminkben festette az oroszok magatartását... Alig érkeztek meg az első katonák, jönnek a trénszekerek, oda állnak a barátok templomához és máris recsegnek-ropognak az üzletajtók és csörömpölve zúzódnak darabokra az ázsiai bakancsok rúgása alatt a kirakatüvegek. Két katona a Geffert-féle gyógyszertár ajtaját feszíti teljes erővel. Az ajtó recsegve törik be. Megkezdődött a fosztogatás... Az egész nap azzal telik, hogy eltompult egykedvűségbe zuhanva nézzük, mint adja egyik orosz a kilincset a másiknak. Mind keres, kutat, rabolni akar. Minden órát elvesznek. Az enyémet is elvette egy fiatal tiszt. Csodáltam - őszinte megvetéssel - ezt az ázsiai fiatal katonát, hogy nem szégyellte magát tiszti mivoltában. Úgy látszik, még sem lehet valami nagy jólét a bolsevista paradicsomban, mert az óra ezeknek a katonáknak eddig elérhetetlen kincs volt. Egy szerény zsebóra! így nem születhet a jobb jövő! 1944. december 24. Vasárnap. Karácsony előestéje van ma. Karácsonyfát még mutatóban sem láttunk az egész vonalon. Szomorú karácsony. Kinn a városban fosztogatás. A püspökség óvóhelyén kb. 140 főnyi tömeg szorong. Itt kerestek menedéket az orosz katonák zaklatásai elől. Megtörténik ugyan itt is, hogy bevetődik egy-egy orosz, de eddig sikerült minden esetben leszerelni, és az ijedt leányokat megmenteni... Délután közöltem az óvóhely lakóival, hogy estére éjféli misét tartunk, a pincében. A délután azzal telik el, hogy készítgetjük az oltárt, és karácsonyi énekeket próbálunk, hogy a szentmise alatt gördülékenyen menjen az ének... Elérkezik a szentmise ideje. Dr. Németh László püspöki levéltáros mondja a misét, magam az éneket vezetem. - „Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok”28 - hangzik a szépséges ének és a szemekbe könnyeket csal ez a meleg dallam. Különös Karácsony. Mint egykor az első keresztények, itt a pince mélyén tartjuk az istentiszteletet. Kívül ágyúk dörgése hangzik, messzi idegenből ide vetődött katona szörnyetegek rombolása zajlik s mi a pince mélyén könnyes szemmel énekeljük: „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek... Békesség, békesség...”29 Milyen különösen szép, milyen mézédes ízű szó ez - és amit jelent, mennyire messze van... Úrfelmutatáshoz érünk. Elhallgat az ének s a pincébe vezető folyosóról zajt hallunk. A miséző pap kezében tartja már a legszentebbet, amikor megjelenik két orosz tiszt. Egyik szelíd arcú és jó szándékú embernek látszik, a másik dühöngő pogány. Tán be is van rúgva, mert odalépdel egyenesen az oltárhoz és a kehely fölé hajoló dr. Németh László oltártestvérünket először meglöki, majd revolverrel arcon üti. Türelmesen viseli az arconütést... Különös éjféli szentmise... A földre született a béke, a jóság, a Kegyelem Istene... Milyen szörnyű ellentmondás a Karácsony éji misztérium és a gőgös orosz tiszt magatartása között... Megdöbbenés ül az arcokon. Alig tudjuk az éneket folytatni, de erőt veszünk magunkon és hangzik tovább az ének. „Ó gyönyörűszép titokzatos éj...”30 A történelmi hűség kedvéért ide kell jegyeznem, hogy az éjféli szentmise alatt garázdálkodó orosz tiszt később visszajött és bocsánatot kért a történtekért, s eljárását azzal indokolta, hogy nem tudta, milyen ünnepélyes alkalomból volt az istentisztelet. Számunkra, kik ott voltunk a pincében, soha el nem halványuló fájdalmas élmény is volt ez a szentmise. A szentmise ideje du. 6 óra volt. 28 SzVU 25. 29 SzVU 21. 30 SzVU 29. 34
