Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
1944. december 25. Hétfő. Karácsony ünnepe. A város poros, piszkos külsején, az emberek szomorú, fáradt arcán nem lehet észrevenni, hogy ma Karácsony van. Pedig Jézus született ma, üdvösségünk támadt Betlehemben... Szomorú Karácsony Székesfehérváron ez az idei! Karácsonyfa helyett bolsevista katona díszeleg minden családi otthonban, és nem békét, nyugalmat hoz, hanem izgalmat és rettegést... És vajon mi lehet most otthon Vas megyében? Nem tudtam a szokásos karácsonyi üdvözletét sem haza irányítani. Gyöngyösapáti, Kőszeg, Szombathely, ifjúságom kedves helyei, ti is átélitek majd a bolsevista megszállás szörnyűségeit. Vajha a Gondviselés megóvna titeket ettől! 1944. december 26. Kedd. Szent István első vértanú ünnepét meghatott lélekkel ünnepeltük a pince oltáránál. A vértanú szenvedése most valóban komoly példa számunkra, mert hisz ki ne szenvedne manapság legalább lélekben, keresztény magyar érzésében vértanúságot. 1944. december 31. [Vasárnap.] Szilveszter pápa ünnepe van ma. Egy óévtől búcsúzunk! Délután a hat órai litánia keretében tartunk [,..]31 a pincében a hálaadó istentiszteletet. Megköszönjük az Istennek, hogy adott kedves, meleg napokat, hogy réteinket tele szórta virágokkal, hogy kegyelmével táplálta lelkünket és nem utolsó sorban megköszöntük a sok szenvedést. Hálát adtunk azért is, hogy kemény korbácsot készített számunkra és azzal ver bennünket. A szenvedésből erő fakad s éppen ezért merünk bízó tekintettel nézni a jövő elé... 1945- január 1. Hétfő. Ránk köszöntött az Újesztendő. Különös körülmények között talált bennünket. Mit rejteget számunkra 1945? Aggódva indulunk neki a 365 napos titoknak. Szinte elfelejtjük, hogy boldog újévet kívánjunk egymásnak a régi szép magyar szokás szerint. Reggel szentmise van a pincében. Reménykedő szívvel imádkozunk az Úr kegyelméért, hogy a béke és biztonság esztendeje következzék el számunkra. 1945. január 2. Kedd. A posta már hetek óta nem jár. A vidéktől el vagyunk zárva. Irodánkban a munka egészen megállt volna, hanem lennének rendezésre váró régi akták. Ezekkel foglalkozunk, miután az aknától megtépázott irodánkat a piszokból és porból kivakartuk. Három fehérvári leány, kiket a pincei óvóhely befogadott, szorgalmasan segít. Péntek M., Tóth R. és Molnár A. leányok, kiknek nevét itt is meg akarom örökíteni. 1945. január 9- Kedd. Lendvay Zoltán adonyi káplán érkezett ma gyalogosan látogatóba, hogy hírt hozzon falujukból. Most már elültek a bántóbb visszaélések - mondja, de az egész község kórház és a lakókat egyszerűen kidobják házaikból. A Zichy-kastélyt kirabolták. Az izzó magyar szívű Zichy Nándor és a galamblelkű Zichy Lívia ősi fészke az ázsiai hordák martaléka lett... A vidéki papok közül egyébként eddig dr. Tétény Gyula cecei plébános jelentkezett. Szintén gyalog jött és jelentése szerint az erőszakoskodások még mindig tartanak, bár nem olyan nagy fokban, mint a megszállás kezdetén. Szopori János zámolyi plébános híveivel együtt jött Székesfehérvárra, miután a községet az oroszok kiürítették. 31 Felesleges igekötő kihagyva. 35
