Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

IV. Plébániák jelentik

it, úgy a paramentumokat, mint a fehérnemű anyagot elrejtettem a három oltár belsejébe még a megszállás előtt, a szt. edényeket pedig elástam a plébánia kocsiszínébe. 1944. dec. 20. Újra betörtek a templomba és széjjelszórták az Oltáriszentség 4 particuláját, amit a főoltáron elrejtve őriztem. Felbátorodva azon, hogy ezidáig nem bántották templo­momat - vagy csak lényegtelen dolgot emeltek el egy ízben - néhány particulát őriztem bete­gek részére. Beteglátogató szelencében őriztem az Oltáriszentséget, azonban nem vitték el a szelencét sem, csupán kíváncsiságból kiborították, kettőt az oltárra, kettőt pedig az oltár lép­csőjére, és ott is találtam meg mind a négyet 20-ra virradó reggel. Sumáltam205, és azóta Oltá­riszentséget nem tartottam, leszedtem az oltárterítőket is, szőnyegeket is, zászlókat is és behoztam mindent a plébániára, bár nekem is csupán az irodám állott rendelkezésemre. 1944. dec. 25-én, Karácsony napján a két szt. misén nem volt több hívem, mint 30. A litáni­án pedig 6. Hétköznapokon négyen-öten mindig voltak, öregek, akik mindig áldoztak. A ki­vonulásukig, 1945. jan. 21-ig még három ízben törtek be a templomba, de már kárt tenni nem tudtak semmiben, úgyhogy ezideig - hála a jó Istennek - a templomnak lényeges baja és kára nem történt. Én természetesen minden esetben az orosz parancsnokságnak jelentettem az [atrocitásokat], de ők csak azt válaszolták: hozzam ide azt az orosz katonát, aki ezt csinál­ta! Én se vagyok mindentudó, nem tudtam megtenni, annál is inkább, mert éjjel civilnek ki sem volt szabad mozdulni a lakásból. Az iskolámban ezideig folyt a sütés és gardírozás. Az összes padokat, a felszedett padló­deszkákat, szekrényeket, asztalokat, irattárt, székeket, ajt[ó]kat, ablakokat annak rendje és módja szerint orosz barbarizmussal eltüzelték s egy kézlegyintéssel elintézték az egész rom­bolást: Nicsevó! Vojna!!!206 A plébániámon ezideig sok minden történt, de cs[a]k két esetet említek, illetőleg a másodi­kat sajnálom: a megszállás óta az édesanyámékkal eggyütt [sic! ] lakott a hadbavonult sárosdi orvos felesége és három gyermeke, s velük két cselédleány, aki segédkeztek a napi negyven személyes főzéseknél. U.is negyven orosz volt lakásomban, akiknek sajátunkból kellett min­dig főzni. A két cselédlány ellen 1944. dec. 12-én éjjel erőszakot próbáltak elkövetni két orosz, egy altiszt és egy katona. Én hajnalban azonnal elküldöttem haza a lányokat, hogy ne jöjjenek vissza, amíg ez a társaság itt lesz. 13-án d. u. liturgikus ruhába öltözve jövök vissza az egyik hívem temetéséről, és az előbb említett altiszt részegen mellemnek vágja revolverét és kérdi: hol vannak a leányok? Válaszom: elmentek. S erre ő azt válaszolja, hogy mivel én pap vagyok, a híveim rám hallgatnak, menjek a faluba és hozzak nekik nőt, mert különben agyon­lő. Én a revolverét kicsavartam a kezéből és átadtam egy a zajra kisiető orosz katonának és azonnal jelentést tettem a parancsnokságnál. Eredmény meg is volt: 24 óra alatt eltávolítot­ták a község területéről. Ez az egyik eset, ilyen volt még sok. A másik - amit sajnálok - az, hogy 1944. dec. 7-től [ 1 ]944. dec. 2 5-ig megittak és elpocsékoltak 15 hektoliter boromat. Ro­botra kétszer vittek ki az útra dolgozni, de mindkét alkalommal, mikor kiértem az őr elbocsájtott azzal, hogy nekem nem szabad dolgoznom! Az első csoport megszállói sem iro­dai munkámban, sem templomi munkám végzésében - kisebb incidensektől eltekintve - nem zavartak. Az összes anyakönyveim megvoltak, irattáram ép volt, könyvtáramból is csu­pán néhány könyv hiányzott. A templompénztáramat rabolta ki csupán egy patpalkovnyik 1945. január 21-re virradó éjjel, amikor onnan is kizavartak, elvitt 135 P. templompénzt 20,10 és 2 filléresekben, valamint 2 2 34 P. Szt. Antal perselypénzt. Olyan hirtelen jött ez a ki­zavarás. hogy a breviáriumomat sem engedte levinni a pincébe, azt mondta, arra neki is szüksége van. Ezen éjszaka a spájzomat is teljesen kifosztották, annyira hogy a bejövő néme­tek ideje alatt az egész családomat a híveim táplálták. 205 Értsd.: magamhoz vettem az Oltáriszentséget. 206 Nem tesz semmit, háború van... - orosz. 230

Next

/
Oldalképek
Tartalom