Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

IV. Plébániák jelentik

Az orosz megszállás első ideje alatt az iskola és saját káromat leszámítva lényeges hiba és kár a sárosdi Egyházközséget nem érte. Az első megszállás alatt híveim magatartásáról kell még beszámolnom. A megszállás előtt híveim zöme különös rettegéssel várta az oroszt, egy kis rész azonban bizakodva. A hat hetes megszállás azonban annyira kijózanította az utóbbi kis részt is, hogy az orosz harmadszori Sárosdra történő bevonulása előtt menekülésszerűen hagyta el a községet, nemcsak az intel[l]igencia tagjai, hanem gazdák, sőt napszámos cselédemberek is. A legelső bejövetel előtt csupán öt intel[l]igens család hagyta el a községet, a többi a községben maradt. Ez alkalommal gazdaember, vagy napszámos-cseléd egy sem ment el. A második orosz bevonulás előtt legelőször azok mentek el, akik annyira bíztak és reménykedtek. Nekem is számtalan ember mondta: Plébános Úr, hogy mer ittmaradni! Úgy annyira, hogy vezető ember a községben egyedül én maradtam két intel[l]igens emberrel eggyütt [sic!].

Az első-második megszállás alatt híveim nagyon sokat szenvedtek. Az első ami nagyon fájt: a nők zaklatása. Sajnos a község nő lakosságának cca. 30% esett az orosz brutalitás áldozatául. A második fájó seb: az állandó közmunka. Volt nap, amikor 500 férfi, 200-300 nő robotolt a családjától távol, miközben az orosz katona itthon garázdálkodott. A harmadik fájó seb: az állandó rablás. Azt vitt, amit ért. Ha nem is kellett neki, elpusztította. A legfájóbb seb pedig: az Oltáriszentség meggyalázása. Bizony a híveim közül sokan panaszkodtak, hogy a jó Isten miért enged meg ilyen aljasságokat! A annak az embernek, kinek a kétségbeesés elveszi az eszét, nehéz kielégítő választ adni. Egy bizonyos, hogy az első megszállás kézzelfogható eredménye az, hogy a népemet kiábrándította a kommunizmusból, mert az orosz képviseli előtte. A lopást azonban nem tartja a kommunizmusból eredőnek, mert az oroszoktól nagyon hamar megtanulta.

Hozzám sokszor jöttek panaszkodni, bajaikat elbeszélni, de mindig segítséget kérni. Amikor tudtam - a nálam lakó orosz tiszteken keresztül - segítettem, de a legtöbbször bizony ökölbe szorult a kezem, mert éreztem tehetetlenségemet, azt hogy nincs segítség, s még halvány remé[n]ysugára sincs annak, hogy a föntemlített súlyos brutalitások megszüntethetek lennének. Egyedül az Isten gondviselésébe és nem csekély mértékben az Isten igazságosságába vetett hit volt az, ami átsegítette híveimet ezeken a bajokon. Pedig az igazi bajok még csak ezután kezdődtek.

A harmadik megszállás.

Az orosz csapatok 1944. dec. 8. óta egyfolytában hat hétig tartózkodtak a községben, és pedig január 21. reggeléig. Ezen a napon lövés nélkül feladták Sárosdot, s a német csapatok 21-én d. e. 11 órakor délről vonultak be Sárosdra. A németekkel sok baj nem történt, mert azonnal mentek tovább, a községben nem maradt több, mint 500 katona. Két hétig voltak itt a németek. Az első hét nyugalomban telt el. 1945. jan. 20 és 21-én, vasárnap nem tudtam misézni a harchelyzet miatt. 21-én azonban délután már a litániát megtartottam híveim igen szép számú részvételével. Ettől kezdve mindennap miséztem egy hétig, jan. 28-ig. A 28-i vasárnapon már nem lehetett misézni, mert az orosz újra itt volt a falu alatt és lőtte erősen a falut tüzérségével, valamint förgeteges légitámadásokat intézett a falu és a falu alatt közvetlenül elhúzódó német állások ellen. A légitámadásoktól a német sem kímélt bennünket. Még orosz megszállás alatt, jan. 19-én éj jel 11 órakor az egyik nehéz német repülőbomba a plébániától 100 méterre levő bunkerba telitalálatot ért el, 21-en azonnal meghaltak. Ugyancsak ezen a napon éjjel a plébánia épület bejárata elé két német akna esett, holott ekkor már orosz kevés volt a faluban. A németek egy nap ötször is jöttek gépeikkel és irtózatos pusztítást vittek végbe épületekben, nemkevésbbé [sic!] emberéletben is. A falu ekkor már bunkerekben élt. Január huszonnyolcadikától kezdve pedig ugyanezt csinálta az orosz: repülőtámadás repülőtámadás után majdnem óránként, hullámokban.

231