Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
December vége óta két hónapig teljesen el voltunk vágva a világtól. Az oroszok karácsony másnapján foglalták el Pomázt. Éppen szentmise közben. Előzőleg - karácsonyeste - pedig az erre Dobogókő fele visszavonuló 1600 német teherautót bombázva községünk főutcáját is végigbombázták. Nagyon szomorú karácsonyesténk volt. Sok halottunk és sebesültünk volt. Szentirmai Karcsival egész éjjel jártuk a házakat. Az oroszok bejövetele után egy percig sem álltunk meg és ez volt a szerencsénk. Igaz, hogy a plébániát megszállta kb. 40 orosz - de a templomnak, a környékének és a felszerelésnek semmi baja sem történt. Élelmiszer és gabonaféléket vittek el tőlünk is - de csak akkor, amikor kilesték, hogy mindketten a templomban vagyunk. Súlyosabb kár azért nem ért minket. A községben sok szomorú dolog történt - több tragikus haláleset - hasonlóan boldogult Bergendy irodaigazgató úréhoz - de erről többet most nem írhatok. A plébániát és papi mivoltunkat eléggé tiszteletben tartották. Minden erőnkkel azon voltunk, hogy a hívek buzgóságát felfokozva ad oculos186 mutassuk meg az orosz katonáknak, hogy a mi népünk hitből és Krisztusból él! Hála Istennek, a nehéz megszállási idő alatt - amikor a Budát ostromló seregek felváltó és utánpótló helye volt Pomáz, állandóan 12-15 ezer katonával, a hívek buzgósága csodálatosan megnőtt. Hétköznapokon is tele volt a templom. Lehetőleg mindennap énekes misét mondottam, sokat harangoztattam, s ezáltal elértem azt, hogy bizonyos tisztelettel néztek ránk az oroszok. Érdekes, hogy a legtöbb rablás a visszahúzódó és csendben levő szerb lakosságnál történt. A nagyböjt ilyen felfokozott hangulatban telt el, s a jó Isten kegyelmének köszönöm - nagyon szép lelkipásztori eredménnyel. Húsvétkor azt kértem a híveimtől, hogy olyan feltámadási körmenet legyen, amilyen még nem volt Pomázon. Hitvallás és jó példa - mutassuk meg Krisztust a Krisztustól távol élő orosz fiatalságnak (2000 főből álló orosz tisztképző iskola volt akkor a templom körül a Teleki kastélyban és az állami iskolában s a plébánia körüli házakban laktak a kiképző tisztek). Különösen a férfiak részvételét szorgalmaztam. Hála Istennek, sikerült is megmozdítani őket. Gyönyörű körmenetünk volt - a rendezést végző fiatalemberek 2000 férfit és ifjút számoltak. A megszállás előtt Margitligetről a nővéreknek el kellett menekülniök. A plébánián és jó katolikus családoknál helyeztük el őket. Kb. 2 hónapig voltak a plébánián a nővérek 10-12-en a házfőnök nővérrel. A még itt maradt 3 nővér ma megy vissza Margitligetre, ahol bizony nagyon szomorú a pusztulás, de a nővérek nagy szorgalommal és lelkesedéssel fognak az új honfoglaláshoz. Az oroszok kb 1 hete mentek el. Azóta aggasztó jelenségek mutatkoznak a politikai téren - de ez a szervezkedés nagyon gyengén halad előre. Állandóan látogatjuk a híveinket, tartjuk bennük a lelket. Szegény németajkú híveink - a legtöbbje nagyon derék és magyar érzésű, állandó rettegésben él. Ezzel kapcsolatban még egy nagyon fontos és örvendetes dolgot kell jelentenem Kegyelmes Püspökatyámnak: november vége óta közös megállapodással megszüntettük a tót és németnyelvű istentiszteleteket. Gyóntatunk szívesen ezeken a nyelveken, de187 az összes szentmiséket, temetéseket, litániákat és szentbeszédeket magyar nyelven végezzük. Meglepő, hogy minden oldalról nagy örömmel fogadták ezt a merész lépést. De én úgy érzem, soha vissza nem térő alkalmat mulasztottam volna el, ha akkor ezt meg nem csinálom, bár egyenlőre önhatalmúlag. Szintén mondhatom, hogy semmiféle fennakadás nincsen - sőt határozott és lemérhető igazság az, hogy nagyobb a szentmisék látogatottsága. Míg a nemzetiségi nyelveken végzett nagymiséken átlagosan 200 hívő volt jelen (azelőtt meg nagyon kevés), 186 Szemük láttára - latin. 187 Eredetiben: és. 213
