Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

IV. Plébániák jelentik

most legalább kétszer annyian vannak, mint régen. Pomázon mindenki tud tökéletesen ma­gyarul. Eddig az volt a helyzet, pld. egy német nagymisén rész[t] vett 100 magyar, 40-50 né­met és 20-30 tót. Most pedig mindenki érti a szentbeszédet és szépen énekli a Szent Vagy Uramot, mert vasárnaponként énekórát tartok a templomban, s ezt is nagyon kedvelik a hí­vek. Még egy sajnálatos dolgot jelentek. December elején Kadocsa Sándor, a kántorom váratla­nul itt hagyott, és Nyugat-Magyarországra menekült, pedig különös oka nem volt rá. Azóta itt-ott szerzek kántort. Igazit még nem találtam. Kadocsát mint ember[t| és családapát na­gyon sajnálom. Mint kántort elég könnyen nélkülözöm, mint egyházközségi gondnokot, pénztárost stb. - pedig sajnos az időközben megtalált adatok megerősítenek ebben - vissza sem szabad fogadnom. Erről majd amikor alkalmasabb idők lesznek, részletes jelentést te­szek. Szentirmai Károly testvérem nagyon ügyesen és buzgón segít nekem mindenben. A legtel­jesebb testvéri szeretetben dolgozunk együtt. Nagyon ügyes volt az oroszok leszerelésében, mert könnyen beszélt velük tótul. Szegény édesanyám október eleje óta fekszik. Akkor súlyos rákos betegségéhez még agy­vérzés is járult. Nagyon sokat szenvedett, jelenleg egy kissé könnyebben van. Ereje már na­gyon fogy, felismerhetetlenül lefogyott. Bizony a sok nehéz gond között különös súllyal nehezedett rám az ő szomorú és gyötrelmes betegsége is. Amennyiben a kormányhatalom nem akadályoz meg ebben, a nyár vagy az ősz folyamán meg szeretném kezdeni - minden nehézség ellenére is - a templomépítést és nagyítást. Erről a tervek elkészülése után külön jelentek, illetőleg engedélyt kérek. Nem lehet elképzelni to­vább ilyen lélekszámú plébániát a nagyon kedves, de nagyon kicsi templommal. Az orosz megszállás alatt minden vasárnap levett kalappal álltak a hidegben a kinnszorult férfiak, húsvétkor még a templomtér is kevés volt. Most pedig újból megkezdjük a tábori miséket.188 Kegyelmes Püspökatyám szeretetébe, főpásztori gondjaiba és kegyes imádságaiba] aján­lom plébániámat, terveimet, munkatársaimat és szüléimét. Biztosítom Kegyelmes Püspök­atyámat, hogy ha fizikailag meg is szakadt minden kapocs Székesfehérvár és Pomáz között - lélekben soha nem éreztük ilyen erős meleg kapcsolatot, ragaszkodást szeretett Püspök­atyánkhoz, mint ezekben a nehéz időkben. Állandóan imádkozunk híveinkkel is azért, hogy az Úr Jézus kegyelme és gondviselése tartsa és erősítse meg ezekben a legnehezebb időkben a legszükségesebb lelki és testi erővel mindannyiunk s az egész egyházmegye számára. Fiúi hódolattal és szerető ragaszkodással: Pomáz, 1945- április hó 18. Tölgyes Kálmán I plébános ] Pomáz - Margitliget Tichy Sándor lelkész jelentése, 1945. május 29. (SzfvPL No.4552 - 296/1945, kézírásos) LJ.Kr! Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Tegnap kaptam kézhez a körlevelet, sietek megválaszolni. 188 Értsd: templomon kívül, szabad téren bemutatott szentmisék. 214

Next

/
Oldalképek
Tartalom