Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
6. Iskola részére pár évvel ezelőtt vásárolt ház szintén porráégett az előtte felrobbant tanktól. 7. Kántorlakás. Tetőzet és falak kisebb sérülést szenvedtek aknaszilánktól. Ablakok mind betörtek. Több ablakszárnyat és két ajtót elvittek. Kályhákat mind elvitték és a kántortanító bútorait majdnem teljesen megsemmisítették. 8. Temető. Az oroszok első kiverése alkalmával német tigrisek vonultak rajta keresztül, összetörve síremlékeket, betörve a kriptákat, összegázolva a sírokat, fákat kitörve. Német és orosz katonákat temettek minden rendszer nélkül a legszebb helyekre. A ravatalozó egyik részét aknatalálat romba döntötte. Itt helyezték el az oroszok hősi emlékét is, szép temetőnket alaposan elcsúfították. Mivel a németek igen sok ideig tartózkodtak községünkben, Polgárdinak nagyon sok bombázásban volt része. Két alkalommal szőnyegbombázást is kaptunk, ami által a községnek déli részén nagyon sok ház teljesen elpusztult, a többi pedig alaposan megrongálódott. A bombázások által bent a községben 36-án, menekülés közben 15-en haltak meg és nagyon sokan megsebesültek, közöttük a plébános is. A háborús szenvedések általában jó hatást váltott ki a hívek lelkében, amit mutat a hívek templombajárásaés adakozási kézsége. Vannak azonban sajnos még elég nagy számmal, akiket még nem tört meg az eddigi szenvedés. A szenvedett károkat önkéntes adományok felajánlásából, perselypénz és egyházközségi bolt jövedelméből akarjuk helyrehozni. Polgárdi, 1945. évi augusztus hó 13-án. Aradi Ignác apátplébános Pótlólagos kézírásos megjegyzések: U.i.: Kultúrház: 3 aknatalálat, tetőzet nagyfokú megrongálódása. Ablakok, ajtók részben hiányoznak az italmérés teljes berendezését, mozi berendezését elvitték. Vegyeskereskedésünk: 1944. szept. 1-jei raktárkészlet 150.000 pengő, mely teljes egészében elveszett. Pomáz Tölgyes Kálmán plébános jelentése, 1945. április 18. (SzfvPLNo.4552 - 101/1945, gépelt) +! Kegyelmes Püspökatyám! Nem tudom biztosan megtalálja-e levelem Kegyelmes Püspökatyámat, de nagyon szeretném fiúi hódolattal és ragaszkodó szeretettel egy-két rövid sorban megírni magunk és plébániám sorsát. Legelsősorban is a Jóságos Gondviselő Isten iránt mélységes hálával örvendezünk annak, hogy az a szomorú hír, amelyik körülbelül egy hónapja elterjedt ezen a környéken szeretett Püspökatyánk haláláról, valótlannak bizonyult. Leányfaluról hozták a hírt, ahol a plébános a templomban is kihirdette. Magam bizony nagyon levert voltam, megpróbáltam imádkozni Püspökatyámért, de bizony nem sikerült. Állandóan mint élőért imádkoztam a szentmiséimben is, mert valami titkos sejtésem biztatott, hogy Püspökatyám nem halt meg! Ezt többször kijelentettem a margitligeti nővérek előtt, s Tichy kamarás úr pedig bizonyos égi jelekre és éjtszakai ablakzörgésre hivatkozott velem szemben - de most már ott is nagyon nagy az öröm, hogy nekem lett igazam! 212
