Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
A nyári hónapokban egy-egy alkalommal könyörgő körmenetet tartottunk. Május 29-én, egy ilyen könyörgő körmenettel kapcsolatosan fogadalmat tett egyházközségünk, ha a jó Isten a Szent Szűz közbenjárására megmenti egyházközségünket a bombázás és háború borzalmaitól, akkor a szeplőtelen Szív tiszteletére mielőbb felépítjük fogadalmi templomunkat. Az utolsó körmenetet Krisztus Király napján tartottuk. Jellegzetessége volt ezeknek a körmeneteknek, hogy nyilvánvalóan tapasztalnunk kellett a jó Isten szeretetét: Minden egyes esetben közvetlen a körmenet előtt rossz idő volt, zuhogott az eső, csak a körmenet idejére állt el; vagy vihar volt, vagy légi riadó volt az összes körzetekben, csak a bpestiben nem, és megtarthattuk az utolsó októberi körmenetet is. A szeplőtelen Szív tiszteletének terjesztési eszköze volt még az első szombat megtartása: közös szentáldozás, rózsafüzér és szentbeszéd. E napon is ugyanannyian járulnak a szentségekhez, mint első pénteken. Szentmisét minden vasár- és ünnepnapon megtarthattuk. A hívek rendesen jöttek, mint máskor. Félénkebbek és gyenge idegzetűek maradtak el a belövések miatt. Karácsony előttől kezdve az egyházközség 6 különböző helyén tartottuk a vasárnapi szentmiséket. Ebből 3 hely volt a homok-hegyek alá 20-25 m mélyen épített folyosószerű óvóhely. Egy-egy óvóhelyen több száz ember tartózkodott, itt is aludtak, otthon csak rövid ideig tartózkodtak. Ez év jan. 6-ig mondtunk ezeken a helyeken esti (karácsonykor pedig éjféli) szentmiséket. Itt gyóntattuk, áldoztattuk a híveket és szentbeszéddel tartottuk bennük a lelket. Az iskolások szentmiséit az eddigiektől eltérően nem az iskolában, hanem a kápolnában tartottuk. Nagy gondot fordítottunk arra, hogy a szentmise legyen híveink lelkiéletének központja. Hetenkint kétszer tartottunk közös liturgikus szentmisét liturgikus szentbeszéddel. Ez csak a villanyvilágítás megszűnésével maradt abba. Ez év jan. 5-én házunktól kb. 300 m-re húzódott az utolsó állás, egyházközségünk területe kettészakadt, a másik részre már nem szabadott senkinek átmenni. Egy rendtársat, Rung Ádámot küldtük át még idejében, hogy legyen ott a hívekkel, mert nem tudtuk, hogy mennyi ideig tart ez az állapot. így jan. 6-án és 7-én (vasárnap) volt szentmiséjük. 9-én reggel egész Csepelt harc nélkül a németek feladták. Bombázások idején egyházközségünk alig szenvedett, halálos áldozat nem üti meg a 8-at, sebesülések is csekélyek voltak. Mind a halálesetek, mind a sebesülések vagy vigyázatlanság, könnyelműség következményei voltak. Belövések idej én csak egy-két halálos eset volt és néhány sebesülés. Néhány épület veszett el. Szinte semmi a nagy területen. A megszállás alatt is mindent úgy végzünk, mint eddig. Jan. hónapban, nem tudva mi és hogy lesz, híveink komolyan és öntudatosan írták alá az íveket, hogy kívánják a kötelező iskolai hitoktatást. Az iskolai oktatás rövid ideig tartott az iskolában, mert lefoglalták kórháznak, azóta vendéglőkben és egyéb helyeken folytatódik tovább. A hitoktatást két hitoktatónk végzi, Tóth Tibor és Sándor Lujza nővér. Az első szentáldozáshoz az első és második osztályosokat vezettük, összesen 150-et ápr. 22-én. Tábori szentmisét tartottunk a rendház udvarán, szentmise után körmenetben kísértük a gyermekeket (ének és rózsafüzér-imádság közben) a napközi óvodába, hol szeretet-reggeliben részesítettük őket. Erről sem a gyermekek, sem a szülők nem tudtak. Teljes meglepetésként hatott rájuk. A szülők nagyon hálásak voltak, utólagosan adakoztak lisztet, zsírt, tojást, ott helyben 600 P-t szedtek össze hozzájárulásul a reggeli költségeihez. Délután 3 órakor volt az elsőáldozó gyermekek megáldása, melyre a szülők is szép számmal jöttek össze. Május elsején munkástársadalmunkért egész napos szentségimádást tartottunk. D. e. 7,9, 11 órakor voltak szentmisék. A 7 és 11 óraira jöttek a hívek; az utóbbira kevesen, de elsőre szép számmal, a 9 óraira a gyermekek. Délután 3 órakor a gyermekek tartottak közös szentségimádást; 4-től 5-ig a csepeli papság; 5-től 6-ig pedig a hívek. 127
