Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Május 6-án volt a májusi könyörgő rózsafüzér körmenetünk. Ez évben a második, első volt a nagyszombati feltámadási körmenet. Szentgyónások, szentáldozások száma emelkedőben. Különösen azokon a napokon van több szentgyónás és szentáldozás, amelyeken valami tömeg-megmozdulást rendezünk; hogy híveink a megszentelő kegyelembe öltözve kedvesek lehessenek a jó Isten előtt. Ezzel kapcsolatban érdemes rámutatni egy-két jelenségre. Sokszor kérjük híveinket a hirdetésekben, magánbeszélgetésben, hogy ajánljanak fel valami önmegtagadást stb., hogy a jó Isten engedje meg, hogy pl. a körmenetet megtarthassuk és híveink közül sokan jöjjenek össze buzgó imádságra. Volt olyan, aki háromnapos teljes böjtöt ajánlott fel erre a szándékra, csak egy-egy pohár vizet ivott naponkint, semmi ételt nem vett magához, másik ágy helyett földön feküdt, más kilencedet végzett stb. Talán ezért is kell nagyon hálásaknak lennünk a jó Istennek, hogy körmeneteinket megengedte megtartani, és megengedte, hogy egyházközségünk imádkozhasson. Kápolnánk istentiszteleti életében most újólag a liturgikus életre fektetjük a fő súlyt. Minden vasárnap két liturgikus szentmisét tartunk, hogy híveinket mind jobban bevezessük a szentmise ismereteibe. Vasárnapi 7 szentmise közül 5 szentmisén tartunk szentbeszédet. Az esti szentmisét még tartjuk, mert a gyárból hazajövőknek ez nagyon megfelel. A hitélet fejlesztésében fontos és nagyon komoly eszköznek vesszük a gyóntatást. Lehetőleg számunkra a lelkekkel való intenzívebb foglalkozásra. A szentbeszéd tárgysorozata: vallás, Isten,Jézus Krisztus, Egyház, szentségek, Egyesületi élet. [...] Missziósházunk munkabeosztása a következő volt: Rendtársaink közül Sarang Ferenc még az ősszel Sopron mjegyéjbe ment; idegzetileg kimerült és fáradt volt, már nyáron más rendházba küldték pihenni; Farárik Béla a múlt év nov. 25-én ment el Somogy megyei rendházunkba kisegíteni, de útközben Kaposvárott rekedt és az egyik külteleki plébániát vezeti, a napokban várjuk haza. Tóth Tibor mint hitoktató működött, május 7-én indult el 108 gyermekkel Makóra, ott marad velük mint vezetőjük. Febr. 1-jétől május elejéig Szigetszentmiklóst Csikós Ferenc látta el, ott lakott, hetenkint egy alkalommal jött haza félnapra. Rung Ádám kápláni teendőket végzett. Az iskolában Tóth Tibort Csikós Ferenc váltotta fel. Az ősszel, amikor az iskolai oktatás szünetelt, a polgáristák részére tanfolyamot rendeztünk, melynek vezetése egyes polgáriskolai tanerőket szereztünk meg, az elemiskolások részére szintén ilyen foglalkoztatást indítottunk, így a gyermekek vallásoktatása aránylag nem nagyon hanyagolódott el. Hiányok ott mutatkoznak, hogy ezekre a foglalkozási órákra nem mind jöttek el a gyermekek. Házunk a megszállás alkalmával semmiféle veszteséget, kellemetlenséget vagy bármi módon nevezhető bajt nem szenvedett. Meglepetésszerűen hatott reánk ez. A földszinten járt egy-két orosz katona, de az emeleten ez év május 11-ig nem volt egy sem. Ekkor jött el hozzánk a városparancsnok meglátogatni, mint mondta, „szeretném látni: hol és hogyan laknak a papok.” Semmiféle incidensünk nem volt a megszálló katonasággal. Szabadon jöttünk-mentünk mindenfelé, a nővérek is ép[p] úgy jártak és járnak most is ki az egyházközség legmesszebb eső területére, mint az előtt. Azt hiszem, nem tévedek, sőt állítanom kell, hogy ennek a titka egyedül a szent Szűz szeplőtelen Szíve tisztelete, melyet annyira iparkodtunk terjeszteni, melynek a tiszteletében mi magunk is iparkodunk elmerülni, házunkat és lelkipásztori működésünket is egészen neki szenteltük. Olyan magától értetődő biztonságérzettel járunk-kelünk. Az egész egyházközség területén annyira elszórt j elenségként kell vennünk az előfordult zabrálást és megbecstelenítést, hogy 128
