Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Baracs Ormai Gusztáv plébános jelentése, 1945. szeptember 1. (SzfvPLNo.5491 - 1198/1945, gépelt) 28/1945. Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! A baracsi templomot, iskolakápolnát és plébániát ért háborús károkról a következőkben teszem meg jelentésemet: 1944 novemberében elrendelték, hogy a Dunához közel eső Templom-pusztát ki kell üríteni. A hatósági rendelet értelmében a templomi ruhákat és értékeket három ládában Baracs-Széchenyitelepre szállítottuk. Szarvady László káplán is Széchenyitelepre költözött, magam azonban plébániámon maradtam tekintettel arra, hogy Kisapostag, Kisszentmiklós, és a puszták népe nem költözött el, s magában a faluban is sokan maradtak híveim közül. Az orosz megszállás december 4-én következett be, és plébániatemplomomnak, valamint a kisapostagi kápolnának semmi bántódása nem esett, de súlyos károkat szenvedett a Dánieltel[e]pi iskolakápolna. Mindjárt az első harcosok lelőtték állványáról kis harangunkat és betelepedtek az iskolába. Ennek folytán a Pieta-szobor és [a] Kis Szent Teréz szobrán kívül kápolnánk fölszerelése 90%-os kárt szenvedett. A hívek csupán a kelyhet tudták megmenteni, és két miseruha került elő sárosán, piszkosan, mert szőnyegnek használták azokat, de ezekhez is hiányzik a többi tartozék. Épp így tönkrement azonban az állami iskola teljes fölszerelése is. Megmentették a hívek a harmóniumot, melyet jelenleg a kisszentmiklósi iskolában használunk szentmisék alkalmával. Kisapostagi híveimről csak a legőszintébb hála és elismerés hangján szólhatok. Ők még idejében elosztották egymás között a kápolna fölszereléseit, mindenki rejtett el valamit, úgy hogy az iskolakápolnának egyházi ruhában és könyvekben semmi kára nincs, csupán egy alba és két vállkendő kapott penészfoltokat. Megmentették az oltárkövet is, veszteség tehát csupán az oltár menzája, az oltárkép és a szőnyeg. Az oltár menzáját pótolták a hívek, úgy hogy a szentmiséket fennakadás nélkül bemutathatjuk. A plébániatemplom[nak] a hadműveletek során kb. 12 ablaka sérült meg, s a tetőn több cserép megrongálódott. Az ablakok javítása folyamatban van, a tetőt a KÁLÓT legények azonnal kijavították. Széchenyitelepre mentett egyházi ruháink közül egy oltárterítő és hat kehelykendő hiányzik. Az isteni Gondviselés kicsi templomunkat a súlyosabb rongálásoktól és a megszentségtelenítéstől megóvta. A plébánia épülete háborús károkat nem szenvedett, néhány kevésbé fontos hivatalos irat, valamint az 1944. évi költségvetés eltűnt. Híveim a legsúlyosabb időkben mélységes vallásos érzésről tettek tanúságot, megható gyöngédséggel és ragaszkodással vettek körül engemet. Mivel a templomlátogatás sok esetben szinte lehetetlen volt, a húsvéti időben magam kerestem fel a pusztákat, kisebb teleprészeket, hol egy-egy házban összegyűlve végezték el húsvéti szentgyónásukat, utána pedig énekelve vettek részt az ott bemutatott szentmisén, és közös szentáldozáshoz járultak. Kisszentmiklóson minden kedden, Kisapostagon pedig minden csütörtökön miséztem, hacsak katonaság nem foglalta le az iskolát, s minden alkalommal rövid szentbeszéddel buzdítottam a híveket a megpróbáltatások keresztény szellemben való viselésére. Jelentésem tudomásulvételét kérve maradtam a Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóságnak mindenkor készséges szolgája Baracs, 1945. szeptember 1. Ormai Gusztáv plébános 109
