Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Baracska Molnár István lelkész jelentése, 1945. augusztus 5. (SzfvPL No.4541A - 984/1945, kézírásos) Baracskai Róni. Kát. lelkészi Hivataltól. 6/1945. adE. H. 433/1945. Jelentés a baracskai r. k. lelkészség háborús helyzetéről. Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! Kis községünk volt a közelmúltban lezajlott háború dunántúli hadműveleteinek egyik ütközőpontja. A budapesti ill. budai, a Székesfehérvár felőli, továbbá a Vál-völgyi ill. Bicske környéki harcok ostorai legtöbbször itt csattantak, az ercsi átkelés katonái ide indultak, a második német támadás napokig tartó utcai harcok után innen kényszerült meghátrálni és visszafordulni, miután ép ház nem maradt a faluban. A múlt év dec. 18-án kezdődő, négy hónapig tartó borzalmas időszaknak - mely alatt nagyon sokszor és hosszan közvetlen front voltunk - hűséges szentírási jellemzője: misericordiae Domini, quia non sumus consumpti.109 Kedves kis iskolakápolnánk iskolai részének tátongó teteje ma is mutatja az aknatalálat által történt sérülést. Maga az iskolakápolna természetesen istállóvá alakult, míg Buda felszabadulásának örömére kitrágyázás után koncertteremmé léptették elő; s hogy nagyobb hely állhasson az előadás számára rendelkezésre az - eddig teljesen kifosztottan ugyan, de mégis a helyén álló - oltár és szobrok, azonkívül a sekrestyeberendezés is az udvarra, majd a tűzre került, ill. összetöretett (a kultúra nevében és jegyében!). Ugyancsak tűzre került mind a két harmóniumunk is, és lába kerekedett valamennyi egyházi fehérneműnek és a miseruhák nagy részének. Monstrancia, kehely és gyertyatartók megvannak. Amint lehetett, egy szép kis oltárt is összehoztunk. Oltáriszentséget meggyalázás nem érte. Szentmise minden hely bizonytalansága miatt - sajnos - hosszú időn keresztül nem volt. Sok lélek eldurvult, Istentől még távolabbra került, erkölcsök meglazultak. A hűségesek kisded nyájat képeznek. Az egyházközség tulajdonát képező egyetlen terem, mely egyesületi célokat szolgált, megrongált, több helyen átfúrt falakkal, tető, ajtó, ablakok nélküli roncsként maradt meg. Az építendő templom, melynek még csak az alapjai készek, egy helyen erősebb találattól bár, de az anyag egyszerűsége miatt könnyen kijavítható sérülést szenvedett. Mindenesetre most már tudom, hogy miért nem engedett a jó Isten sok utánjárás és fáradtság árán sem az építkezésben többre jutni és előbbre haladni. Sajnos a helyszínen lévő 15.000 tégla is elveszett, mert a tél folyamán útjavításhoz és katonai pékkemencék építéséhez elhordták. A teljes irattár elpusztult, az anyakönyvek részben. Szegény kis kezdő egyházközség voltunk, gazdagságunk nem ingerelt fel senki, s mégis mint a jerikói országút vándora kifosztottak és megvertek lettünk. De él a minden idők nagy szívű Irgalmas Szamaritánusa!110 Most egy harmonium beszerzésén fáradozunk. Baracska, 1945. aug. 5 Molnár István helyi lelkész i°8 1945 október 21-én a lelkész megismételte jelentését rövidebb formában. A korábbi, információdúsabb szöveget közöljük. 109 Siral 3,22 - „Az Úr irgalmának köszönhető, hogy nem pusztultunk el egészen” - latin. 110 Vö.: Lk 10, 30-37. 108 110
