Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)

A HÁBORÚ ÉVEI

Én mindennap az óvóhelyen miséztem, ahol egy külön kis kápolnát rendeztünk be tabemákulummal s Oltáriszentséggel. Mekkora vigasztalás volt! A közös óvóhelyen is volt oltár, ott az aulisták miséztek. A ház óvóhelyén eleinte csak a nővérek és néhány ismerős volt, de utóbb annyian kérték a befogadásukat, hogy a végén már magunknak nem maradt hely. Heteken át - amíg az élelem tartott - 30 vendég volt az asztalnál, de azután kifogyott az élelem. Szentmise után rendesen végigjártam a városon - a Széchenyi utca végétől a felsővárosig -, hogy lássák, hogy itt vagyok, s meghallgassam az emberek panaszait, bajait. Maroshegyet hamar kiürítették, mert onnan jöttek az oroszok. Egy vasárnap reggel minden fánál tehenet találtam kikötve, s mindenfelé síró, kesergő gazdákat láttam. Megtudtam, hogy a felsővárost az éjjel kiürítették. Felmentem a városparancsnokhoz és interveniáltam a szegény gazdák és az állatok érdekében. Kaptak is haladékot, és a mellékutcákon járhattak, mert csak a főutcát lőtték az oroszok. Azután hallottam, hogy a várost a Zita királyné útig kiürítik, akkor nagyon komolyan kértem a parancsnokot, hogy ne engedje, mert az végzetes pánikot idézne elő. A parancsnok le is fújta a tervet.

Kerekes polgármesternél" időnként megbeszélés volt, ahol megtudtuk a valóságot. [...]99 100 Az oroszok nem sokat molesztáltak. Egyszer forogtunk veszedelemben, amikor három orosz katona állított be és német katonát keresett. Feljöttek az emeletre Bergendyvel, a vezetőjük panyókára vetett kabátja alatt puskát hordott, a másik kettő vad ázsiai nép fia... Bergendy bemutatott, mire az végigtapogatott - és ellopta az órámat. Nagy lármát csaptam, erre visszaadta.- Menjünk át a városparancsnokhoz - mondtam, s kalapért, kabátért a hálószobába mentem. Ők is ott termettek, és amit láttak, elemelték: a téli kesztyűmet, egy üveg alkoholt, villanylámpát. A helyzet kezdett kellemetlen lenni, mikor beállított a városparancsnok csendőre, akit Neményi Lajos kiosonva a szobából avizált. Rájuk mordult és kiparancsolta őket, s vitte őket át a városparancsnokhoz. Az utcán megtagadták az engedelmességet. A csendőr odahívta az útjelző harisnyát, s az rögtön revolverét vette elő - erre szó nélkül engedelmeskedtek. Másnap megtudtuk, hogy büntetésül fegyver nélkül kidobták őket a frontra.

Egyik vasárnap sétámat végeztem, mikor a Széchenyi utca felől nagy tömeg orosz vonult eszeveszetten a Budai út felé. Kocsi, autó, teherautó, gyalogos egy nagy gomolyagban rohant. Szabadbattyán felől pedig állandóan lőttek és fejünk felett fütyültek a golyók. Mi történt? Hazasiettem, és az öcsémet kérdeztem:- Mi ez?- Az oroszok valamit éreznek.

99 Kerekes Lajos.

100 Kronologikusan nem ideillő megjegyzés kihagyva (a város decemberi körülzárásáról).

83