Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)

A HÁBORÚ ÉVEI

Délután kimenteni: üres volt a város, az egész Széchenyi út. Később megtud­tam, hogy a németek Siófok és a Balaton felől öt irányban támadtak olyan erővel, hogy felbomlott az orosz fegyelem. Másnap reggel megjelentek a magyarok Székesfehérvárott. Január 21-én felszabadították a várost. Óriási volt az öröm. A harangok zúgtak. A ferencrendieknél hálaadó mise volt, énekelték a Te Deumot. Az utcán a tömeg éljenzett, mikor bevonult a fe­hérbe öltözött magyar csapat. Látszott rajtuk, hogy igen fáradtak. Egy darabig még folyt az embervadászás. Eltévedt, elmaradt oroszokat lőttek agyon. Délután ökrös szekérre dobták a hullákat és vitték elásni. Azután visszajöttek a nyilasok Veszprémből, és megjött Pintér főispán is február 2-án. Hideg, szeles nap volt. A hangszórók bömbölték, hogy Várpalotán nyolc fűtött vonat várja az utasokat, aki el akarja hagyni Fehérvárt, menjen. Délután már pánikszerű izgatottság vett erőt az embere­ken. Nekivágtak sokan gyalog, vagy felkéredzkedtek német autókra. Azok kivitték őket a városból, ott letették őket, holmijukat pedig elvitték, és mehettek amerre akartak. Persze fűtött vonatról szó sem volt. Mi lett a sorsuk a menekülőknek, ki tudná megmondani... Február 8-án délután 4 órakor beállított a püspökségre Kozma alhad­nagy és a Nemzeti Számonkérőszék 14 csendőre. Engem kerestek. Mikor megtaláltak, Kozma alhadnagy letartóztatott. Hiába hivatkoztam rá, hogy felsőházi tag vagyok, hiába kértem írást, azt felelte:- Háború van,.és ez mindent megmond. Attól kezdve egy csendőr állandóan mögöttem állt. Csomagolni kezdtem. Letartóztatták az öcsémet, Shvoy Kálmán altábornagyot, Büttner Ferenc kanonokot és a szegény „USA” becenévre hallgató Fülöp Ferenc, kedves amerikai kispapunkat. A csendőrök minden ajtót elálltak, s mi a kapu alatt gyülekeztünk, várva az autóbuszt. Közben a nővérek megkínáltak uzsonná­val. Végre fél hétkor egy üveg nélküli autóbuszra szálltunk mi négyen, a tizennégy csendőr és az alhadnagy, és száguld[ot]tunk a fagyos télben. Egyszer álltunk meg, egy autó állított le minket, Pintér főispán érdeklődött, hogy minden rendben van-e. A péti csendőrőrsnél leszálltunk, bevittek egy terembe s ott az asztalnál letelepítettek. Vacsoráztunk pörköltet nokedlival. Utána előkerült a parancsnok - kissé pityókásan -, Botond százados. Az öcsém számomra pihenőhelyet kért. Erre előhoztak egy priccset, azon feküdtem, fejem felett egy kétszázas égő égett. Az urak a lócákon heveredtek le. Közben hoztak be mindenféle előállított embereket, egy-két cigányt, egy asszonyt, aki az oroszoknak besúgta, hol találhatnak nőket, és egy orosz katonát. Azok a kövezeten töltötték az éjszakát. Nem aludtunk semmit. Reggel misézni mentem, mert követeltem, hogy nekem miséznem kell. Egy csendőrrel mentünk át a telep templomába, ott miséztünk Büttnerrel. Egyszer hallgattak ki egy rövid kihallgatáson mindegyikünket, s a rávaló szerdán vonattal átmentünk Veszprémbe. Ott bevittek a városházára, ott 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom