Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A HÁBORÚ ÉVEI
akkor egy német híradó század lakott itt nálunk, ezek hamar eloltották úgy a gazdasági udvarban, mint a padláson a tüzet. így nagyobb kár nem történt. A gyújtóbombák nagy sistergéssel égtek az egész kertben. December 8-án a nyilasok nagygyűlést hirdettek a városház előtti térre. A hallgatóság részére kijelölt helyen középen egy nagy karosszék volt téve a katolikus püspök részére, jobbra tőle egy hely a kálvinista, balra az evangélikus lelkész részére. Természetesen nem mentem el. A gyűlés előtt egy lövés dördült el és egy akna robbant a téren. Természetesen lefújták a gyűlést a szabadban, de a főispán éktelen haragra gerjedt, hogy nem mentem el. De egyelőre jobbnak látta székhelyét áttenni Veszprémbe, ahová a városháza és a megyeháza is mindenestül átvonult. Szegény Thaisz Andor egy autószerencsétlenség áldozata lett, a győri kórházban feküdt súlyos agysérüléssel. December 23-án reggel fél ötkor jött az első orosz járőr a városba, s utána jöttek a fegyveres csapatok, s „stoj’’-kiáltással98 vakon lövöldöztek össze-vissza. Az óvóhelyek foglaltak lévén mi - Németh László, Bejczy Gyula és én - az ablak nélküli irodában aludtunk, ki az asztalon, ki egy széken, ki a kályha mellett a sarokban. Természetesen a zajra felriadtunk, s megtudtuk, hogy december 23-án Fehérvár háromhetes hősi védelem után elesett. A végén már csak hat tank védte a várost, melyek végül Celldömölk felé elmenekültek. Az első városparancsnok egy igen előkelő úr volt, állítólag egyetemi tanár. Magához kéretett és közölte, hogy a papságot semmi sérelem sem éri, harangozzanak, és még aznap tartsunk istentiszteletet. Megmagyaráztam, hogy ez teljesen lehetetlen, mert senki sem fog templomba jönni. Majd lassan módját ejtem, hogy legyen istentisztelet. Felajánlotta, hogy szívesen segít, ha valahol baj volna. Mikor jeleztem, hogy a ciszterciták, a ferencesek és a szatmári nővérek rendházában fosztogatnak, egy tisztet küldött velem és megmentettem a házakat. Mindenhova egy-egy tisztet szállásolt be és így megszűnt minden atrocitás. Egy hét múlva egy orosz őrnagy keresett fel. Azt mondta, hogy Moszkvából jött, és azt szeretné tudni, nincs-e valami kellemetlenség. Megmondtam, hogy Bilkei Ferencet és Berzsenyi Jenőt az oroszok kitették a lakásukból, tolmácsával - aki Vass Zoltán volt orosz százados uniformisban -, felíratta, s még aznap visszaadatta a lakásokat. Igaz, hogy mikor elment, az oroszok ismét elvették a lakást. Az óvóhelyen - éppen a karácsonyi éjféli misén! - egy részeg orosz tiszt Németh Lászlót inzultálta, és revolverével fejbe verte. Ezt is elmondtam neki. Kérdezte, meg tudom-e mondani, hogy ki volt az, mert ezért halálbüntetés jár. Persze nem tudtuk, hogy milyen beosztású volt. Hallottam, hogy a zámolyi templomot az oroszok megbecstelenítették, felíratta és megígérte, hogy intézkedik. 98 Állj! - orosz. 82
