Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS Székesfehérvár tizennyolcadik püspöke, Shvoy Lajos 1879. március 9-én született Budapesten. Anyagilag megrokkant egyházmegyét vett át Prohászka Ottokár utódjaként 1927-ben, melyet három hónap híján negyvenegy esztendeig kormányozott. Nagy idők tanúja volt: megélte a székváros fényes átalakulását hozó Csitáry-korszakot, a háború borzalmait, a kommunista diktatúra kiépülését, melynek markáns ellenfele volt. 1968. január 21-én hunyt el. A püspök 1964-ben fogott bele emlékeinek papírra vetésébe néhány régi munkatársa — elsősorban dr. Németh László egykori titkára, akkori ráckeresztúri plébános - szakadatlan unszolására. Az önéletrajz az ismert politikai viszonyok miatt kifejezetten az asztalfiók számára készült, kiadásában sem szerzője, sem a sürgetők nem reménykedhettek. A vázlatot, így a születő mű hangsúlyait is készen kapta a püspök a munkatársaktól: nevelőire, a Regnum Marianum történetére, római és amerikai útjaira, Mindszenty József hercegprímás személyére, az egyházügyei előadók ténykedésére és az 1956-os forradalomra vonatkozó emlékek megfogalmazása kifejezetten Németh László kérése volt. Az idős, a visszaemlékezés készültekor nyolcvanöt esztendős főpásztor először ezeket a részeket diktálta le; majd ráérezvén a munka ízére évről-évre kezdte tárgyalni az egyházmegye háború utáni éveinek történetét. Az önéletrajz szerkezete ezért tér el a memoárirodalomban megszokottól: Shvoy Lajos ugyanis nem emlékezik meg külön gyermekkoráról, szüleiről - akikhez pedig hagyatéka tanúsága szerint is mély és bensőséges kapcsolat fűzte —, de Budán és Esztergomban folytatott tanulmányairól is csak érintőlegesen tesz említést. A mű születéséről csak kevesen tudtak. Olyan pap is van, aki 1964-ben a püspöki palotában lakott aulistaként, de nem tudott arról, miért látogat egy nyugalmazott tanítónő Budapestről hetenként-kéthetenként Fehérvárra a püspökhöz! A gépelést ugyanis Shvoy püspök egy régi hívére, egykori tanítványára bízta, neki diktálta emlékeit ilyen időközönként. Sajnos a hölgy nevét nem őrizte meg a fehérvári emlékezet. A gépelt szövegben terjedelmes gépírásos kiegészítéseket is találunk (külön lapokon ill. hátoldalakon), de a lapszéleken Shvoy Lajos kéziratos megjegyzései, kiegészítései is olvashatóak. Mindez arra utal, hogy az egyes sessiok között - ha erre alkalma volt - maga a püspök javítgatta a szöveget; ha nem, akkor a diktálás a régebbi részek visszaolvasásával kezdődött. Megzavart alkalmakra utal, hogy a gépírónőnek a püspök néha dokumentumokat adott ki másolásra - és nem feltétlenül akkor, amikor azok a szövegbe kronologikusan illeszkedtek volna. Az önéletrajz kéziratát a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár kézirattára No. 1684 - IV/1. szám alatt őrzi. Bizalmas jellege miatt nem készültek feljegyzések arról, hogy ki mindenki kutathatta azt 1990 előtt. Egyetlen kivétel Szántó Konrád OFM egyháztörténész, akinek a korábbi levéltároshoz intézett köszönősorai a kézirat mellett találhatóak. A kilencvenes években azután többen hozzáférhettek már, több egyházi központba is fénymásolatban eljutott a teljes szöveg. Régi adósságát törleszti a püspöki levéltár, amikor most az önéletrajzot a nagyközönség számára is hozzáférhetővé teszi. 7
