Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE ÉLÉN
folytattunk, amelynek a vége az lett, hogy egy konzorcium nagy gyümölcsösét jelölte meg és terhelte meg a Kultuszminisztérium a kegyúri terhekkel. Sokkal regényesebb és fordulatosabb volt Gárdony ügye. Ebben a kis faluban - akárcsak Baracskán vagy Kápolnásnyéken - az a hír járta, hogy az többségében református vallású. Utánanézvén megállapítottuk, hogy a lakosság 69%-a katolikus. Egy iskolája volt, az is református. Pedig a 90 tanuló közül több mint 60 katolikus volt. Nevelős Lajos tanfelügyelő elnézte, hogy az iskolát bővítették egy tanteremmel, holott katolikus iskolát kellett volna építeni a tanulók felekezeti megoszlása miatt, ahogy azt a törvény előírta. Elindítottam az akciót, elmentem a kultuszminisztériumba, az államtitkárnak előadtam az ügyet és kértem, hogy orvosolja panaszomat. Megígérte, hogy informáltatja magát, s ha igaz, orvosolni fogja. Erre katolikus iskolát hirdettünk, és Deres Istvánná vezetésével egy kis bérelt házban megkezdtük a tanítást. Volt nagy álmélkodás. Persze a jegyző felesége ellen nem mertek nyíltan harcolni, annál kevésbé, mert elsőrendű tanerő volt. Múltak a hónapok, a kultusz nem mozgott. Elmentem újra az államtitkárhoz és érdeklődtem nála. Kitérő választ adott. Megmondtam, ha egy hónapon belül nem intézi el, úgy, hogy nekem 46.000,- pengőt kifizet, akkor az ügyben interpellációt jelentek be a felsőházban. Pár hét múlva kifizette a 46.000,- pengőt. A Gárdonyi nevű földbirtokostól kaptunk ajándékba egy telket, megkezdtük az építést, és szépen tető alá hoztuk az iskolát két tanteremmel és egy oltárfulkével. Közben bérmálás volt soron Gárdonyban. Igen ám, de hol [tartsuk meg]? A kis iskolakápolna erre elégtelen volt. Egy Simon nevű, jómódú gazda az udvarát ajánlotta fel erre a célra, ott tartottunk májusi litániát, utána volt a bérmálás, majd egyházközségi gyűlés. A bérmálásra kivonult a református esperes is, és az egész presbyterium hosszú kocsisorral. Szeretettel köszöntöttem őket, nyilván az iskolaügy hozta őket. Már véget ért a gyűlés, minden rendben lezajlott. Előáll a bandérium egyik tagja, Simon gazda egyik fia, és elmondja, hogy a református esperes a templomban kihirdette, hogy a katolikusok ezentúl ne jöjjenek hozzájuk istentiszteletre, mert szűk a hely (bőven volt hely a tág templomukban), és ezért arra kért a fiú, hogy vegyem kezembe a templomépítés ügyét is. Megköszöntem az idős esperes úrnak, hogy ezeket mondta, és figyelmeztettem híveimet, hogy Egyházunk szigorúan tiltja, hogy másvallású templomba járjunk istentiszteletre. Egyben bejelentettem, hogy mi is hozzálátunk a templomépítéshez. Nosza, volt nagy öröm. Összefogott a katolikusság, gyűjteni kezdett. De nem volt hova építeni. Kikerestünk egy szép helyet, és azt kértük a községtől, de azt természetesen a tiszta református községi képviselőtestület nem fogadta el, nem hagyta jóvá, úgy mint Kápolnásnyéken. Thaisz Andor megyei főjegyző tudomására hozta a községnek: ha nem adja meg a kért telket, a község sem kap semmiféle engedélyt a jövőben a megyétől. így szereztük 65
