Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE ÉLÉN
így észrevétlenül formálta az ifjúságot. A „kopaszok” és „kócosok” fogalom lett; éspedig kedves, meleg fogalom. S micsoda nagy öröm volt, hogy kis tanyára, vagy eldugott faluba megjött a püspökatya levele egy kis „kopaszhoz” vagy „kócoshoz”! S ha már a sajtónál vagyunk, álljon itt Egyházmegyénk nagy erőfeszítésének gyümölcse: a Vörösmarty Nyomda és Papírkereskedés, és a „Fehérvár”, majd „Új Fehérvár” című lap. Egyházmegyénknek volt már egy lapja, a „Fejérmegyei Napló”. Ezt sajnos Prohászka püspök úr hamis információk alapján - hogy nem életképes és rá kell fizetni - eladta egy konzorciumnak. Minden kísérletünk, hogy visszaszerezzük, hasztalan volt. S ekkor megalapítottuk az új napilapot, a „Fehérvár”-! Nehezen indult, mert a ciszterciek a „Fejérmegyei Napló” mellett álltak, oda írtak, amellett harcoltak. Mezgár Lajos szerkesztésében, tollának súlyos cikkeivel, a szociális igazságosság mellett vívott harcaival egy kompakt tábort, de sok ellenséget is szerzett. Utóda a lapnál Neményi Lajos, Skorka Károly és a kereskedésben Müller Irén. A nyomda számára házat vásárolt, új - és fehérvári viszonylatban - verhetetlen nyomdai felszerelést, rotációs gépet, szedőgépet szereztek be, és ezzel az első helyre kerültek. Politikai függetlenségüket megőrizték, s emiatt a hatóságok, illetve a kormány exponenseinek szimpátiáját nem élvezték, de az Egyházmegyében óriási hatása és ereje volt. Mezgárt később mint budafoki plébánost antiszemita váddal perbe fogta a „Fehérvári Hírek” zsidó szerkesztője, s bár maguk a zsidók álltak mellé és keltek védelmére, ő idegileg a csúnya hajszától összeroppanva, az országból ismeretlen helyre menekült. Filia-látogatások, templom- és plébániaépítések Újabb állomást jelentett a filia-látogatás, amely nem egyszerre, hanem lassan kezdett kialakulni annak jeléül, hogy nem éltem tudatában ennek a lelkipásztori szempontból igen fontos és nagyjelentőségű eszköznek. Nem is álmodtam, hogy milyen fontos lépés volt ez lelkipásztori szempontból! Első eset volt Baracska esete. Úgy volt tervezve, hogy Baracska bemegy Martonvásárra, és ott bérmálkoznak. így volt az már régóta. A baracskaiak megkérdezték, nem lehetne-e nekik is külön bérmálkozni. Beleegyeztem. Olyan öröm volt ez, és olyan lelkes örömmel készültek a bérmálásra az iskola udvarán, annyi ember volt ott, hogy valóban meglepett. De még mindig nem gondoltam XL Pius pápa tanácsára, hogy azokat a falvakat látogassam, ahol nincs pap és templom. Azután egy téli nap bejött Pethő József jegyző Tácról két buzgó emberrel, és előadták, hogy náluk még sohasem volt szentmise, nem lehetnee egyszer náluk is szentmise. Ok már beszéltek erről az iskola igazgatójával, ő szívesen átengedi erre a célra az iskolát. Küldjék valakit, hogy az ott 54
