Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE ÉLÉN
misézzen. Megnéztem a kalendáriumomat, vasárnap éppen szabad voltam. Azt feleltem nekik, hogy következő vasárnap magam jövök ki és misézem náluk. Mind a három ember térdre borult örömében, s meghatottan tördelték kezüket. Én felállítottam őket és azt mondtam, a püspöki misének nagy ára van. Rögtön megkérdezték, mivel tartoznak?- Azzal - feleltem -, hogy a férfiak mind megáldoznak.- Ott leszünk! Ott is voltak. Az egyik osztályban oltárt építettek, az oltár mellett gyóntattunk, a hívek addig a rózsafüzért imádkozták, így nem zavarták a szentgyónást. 8 órától gyóntattunk, s mikorra elvégeztük, következett a szentmise: milyen boldogan énekeltek szegények, s milyen büszkék voltak, hogy miséjük volt és a püspöknél gyóntak! Egy év múlva ismét meghívtak, mert a fejükben az motoszkált, hogy van Zichy János gróf úrnak egy üresen álló magtára, azt jó lenne megkapni templom céljára. Hívásukra kimentem. Ismét meggyóntattuk őket. A szentmise végén jelezték, hogy egy férfi halálos beteg, ha nem esnék nehezemre, mennék el meggyóntatni őt. [. . .] Elmentem és elláttam szegényt. Már régen beteg volt. Mikor meggyóntattam és megáldoztattam, a férfi kibújt a dunyha alól, s mikor bíztattam, hogy csak maradjon az ágyban, akkor nyugodtan azt felelte, hogy hagyjam őt, mert végrendelkezni akar. Azután a fiaihoz fordult, és azt mondta:- Fiaim, ha a jó Isten magához szólít, adjatok az új templomra 1000.pengőt. Meg akarom hálálni, hogy a püspök úr eljött betegágyamahoz. Megértették?- Meg, Édesapám! - felelték fiai. Pár napra rá meg is halt. Ekkor már láttam, hogy mit jelent a filia-látogatás. Azután a másik filia, Fövenypuszta is megmozdult, azok is megkértek. Ott is ugyanaz volt a díja a püspöki misének: hogy a férfiak is eljöttek a szentgyónáshoz. Gyanútlanul indultunk Székesfehérvárról, autóval Tácra érünk, mikor Pethő főjegyző jelenti, hogy az éjjel nagy hófúvás volt, a pusztai utak tele vannak hóval, de ő gondoskodott arról, hogy továbbmehessünk. A régi parádés kocsist kérte meg, az biztosan kivisz minket. Elindultunk a szánon. Útközben a kocsis egyre csak veti magára a keresztet.- Miért vet magára minduntalan keresztet, András bácsi? - kérdi Pethő főjegyző, aki ugyancsak a bakon ült.- Nagy szakadékon megyünk keresztül, nem látom az utat. - felelte András bácsi. Egy jó háromnegyedórás szánkózás után érkeztünk be a filiára. Sehol senki. Mind az iskolában vártak. Egyesek fogadtak, hogy ilyen ítéletidőben nem jön a püspök, mások erősítették, hogy majd meglátjátok: eljön. Megérkeztünk, elkezdtük a gyóntatást, ezalatt énekelték a miseénekeket, mondták a szentolvasót, ezalatt lassan elkészültünk. A szentmisén résztvett a bérlő Frey zsidó is családjával. Miséztem, prédikáltam, megvigasztaltam őket és megerősítettem állhatatosságukat. Azután elbúcsúztam tőlük, és lassan 55
