Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A REGNUM MARIANUM
voltak a fiúk. Ha egy léha nagyfiú, vagy bukott diák került be, megfertőzte a kisebbeket. Viszont anyagi érdekből kellett fölvenni ilyen laklikat is. Egyikről meglepetve olvastam az asztalán felejtett naplójából, hogy lovagolni jár a Stefánia útra - holott német különórára jelentkezett. A másikról egy kis elsős jelentette, ha nem engedem ki a szeretőjéhez, lelő engem. Természetesen mind a kettőt eltávolítottam. Egy évben nyolcat kellett hasonló dolgok miatt elküldeném. De ez már az intemátus létét fenyegette. Pedig iparkodtam a fiúknak annyi kedvezményt adni, amennyit csak lehetett. Bevezettem a napos rendszert. Én nem foglalkoztam vele, de a napos megvizsgálta az asztalát, könyvszekrényét, ruhaszekrényét, hogy tanul, hogy viselkedik. Lefekvés előtt volt a napos beszámolója. Aki háromszor szerepelt, abban a hónapban nem volt látogatója, vagy nem mehetett ki. Persze a napos is vigyázott, mert mindennap más felsős volt a napos - és így könnyen visszafelé sült el a dolog. Voltak külön ellenőrök a csomagoknál. Amit az iskolában csúsztattak csomagot a szülők, joguk volt elvenni és megenni. Ezek voltak a legveszedelmesebbek, mert legjobb rendőr a betörő. Szemfüles és minden hájjal megkent fiúk gyakorolták ezt a tisztséget, és a Gerbeau-k, karamella cukrok és más finom falatok az övék voltak. Az édesanyák kényeztetését és majomszeretetét így bírtuk ellensúlyozni, ami meg is szűnt ez intézkedéssel. Egy-két évi kísérletezés után bevezettük az amerikai rendszert. Aki 16 éves volt, annak szabad volt dohányoznia. De ha egy fiatalabbat rajtakaptam, az egész intemátus elvesztette e jogát. így az idősebbek vigyáztak a kisebbekre. Nem is dohányozott egy se, mert a bátor kezdeményezőket ők maguk tanították móresre. 16 évtől szabad volt frizurát hordani, de ha pomádét, vagy hajkenőcsöt használt valaki, s fekete lett a vánkoshuzat, nullás géppel vágták le az elegáns frizurát. A legnagyobb szenzáció volt a stúdiumok redukálása, vagy megszüntetése. 5-6 lusta és ostoba gyerek miatt egész nap stúdium volt. Hogy ezen könnyítsék, egy Clubot alakítottam, s aki a leckéjével kész volt, kiment a Clubba. Ott olvastak, játszottak, s Clübülésére dolgozatokat írtak. Volt elnöke a Clubnak és gondnoka, akik az ügyeket intézték. Azonkívül - ha elég korán elkészültek - kimentek egy megbízható fiú felügyeletével a rákosi repülőtérre, vagy a Rákos-patakhoz tarajos gőtét fogni, vagy másfelé a városban, vagy éppen lementek az udvarra játszani. Az ötlet pompásan bevált. Három legmegbízhatóbb fiúból megalakult az „Élő lelkiismeret”, azok intézték, ellenőrizték a fiúkat. Szépen ment is minden. Az 5-6 gyenge tanuló persze egész délután a tanteremben ült és ismételte a stúdiumot. De az ifjúság élte a maga szép diákéletét. Közben egy súlyos influenzát kaptam, hetekig távol voltam fiaimtól, s a rendszer pompásan bevált; és emellett nem is voltak gyönge tanulók fiaim - egy pár kivétellel. Bár mindent elkövettünk, hogy komoly ifjakat neveljünk a ránk bízottakból, mégis úgy határoztunk 1910-ben, hogy az intemátust meg17
