Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A REGNUM MARIANUM
szüntetjük. Nem volt érdemes ennyi energiát pazarolni 40 fiú nevelésére, amikor a kongregációkban az ifjúság színe-java tömörült. Hosszas tanakodás után úgy határoztunk, hogy az intemátust becsukjuk, a fölszabadult helyiségeket átadjuk a Mária Kongregációnak, amit a fiúk kedveskedve „kongi”-nak becéztek. 1910-ben a Zászlónk toborzó szavára már az ország minden részén megalakultak és lelkesen működtek a Mária Kongregációk. Csaknem minden vidéki gimnáziumban volt lelkes vezető és lelkes kongregáció. Budapesten pedig a Regnum Marianum mellett a budai ifjúság Sebők Imre vezetése mellett megalapította a budai kongregációt, amelyből a Rákócziánum nőtt ki szinte csodálatosan. Ekkor már a Regnum Marianum is megtalálta a maga formáját. Eleinte Solymos Oszkár egy új rendet vagy kongregációt akart alakítani. Papjelöltjei piros reverendában jártak otthon és az iskolában is, ami persze nagy föltűnést keltett. Mikor arra került a sor, hogy nekünk papoknak is választanunk kellett, hogy kongregáció vagy világi papság legyünk - mind a világi papság mellett döntöttünk. Erre Solymos Oszkár kivált a Regnumból. Kanadába vonult vissza. Ott is halt meg. Solymos távozása után Krywald Ottó lett a főnök. Az új formáját a Regnumnak ő adta meg. Az ifjúság nevelésére alkalmas hittanárokat toborzott össze, akik mind közösen laktak a Regnumban, s az ifjúság színe-javát küldték be a kongregációba. Volt, amikor 400-500 fiú jött össze hetenkint kongi-gyűlésre. A Regnumba csak olyan papot vittek be, aki egész életét az ifjúságnak szentelte, semmi más munkát nem vállalt (még misézést sem!) az atyák hozzájárulása nélkül. Ezt írásban kellett beadni a fölvételkor. Mindenki egyévi próbaidőt töltött egy atya vezetése alatt, s csak ha az alkalmasnak találta őt, kérhette felvételét. A felvétel titkos szavazással történt: aki egy fekete golyót [is] kapott, nem lehetett tagja a háznak. Kötelessége volt minden atyának a Regnum szellemében tanítani, magát állandóan művelni, s a keddi házi gyűlésen pontosan és aktíve részt venni. A Regnum szelleme a Prohászka Ottokár-féle „Diadalmas világnézet”, vagyis a vallásnak s a hit kérdéseinek átélt, diadalmas valósága, s annak a diadalmas világnézetnek az ifjúsággal oly módon való közlése, hogy az őket fölvillanyozza, lelkesítse. Komoly eucharisztikus élet, gyakori szentáldozás volt ennek megvalósítója. Ehhez természetes nagy műveltség, önnevelés, szent odaadás és az ifjúsággal minél szorosabb együttélés volt szükséges. A keddi házigyűlések éppen erre valók voltak, hogy megkeressük és megtaláljuk a kapcsolatot az iskolai hitoktatás és a mi nevelő munkánk között. Csak aki erre vállalkozik és önfeláldozóan ezirányban dolgozik, az lehet tagja a Regnumnak. Egy darabig ez a selectio nehezen ment. Esztergomban a dispozícióknál valósággal harcolni kellett, hogy megfelelő embert behozzanak. A hittanárok kiválogatása könnyebb és sikerültebb volt, s nagyon értékes és elit ifjúságot küldtek a Regnumba, de az atyák kiválasztá18
