Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 9. szám - A 90 éves Ilia Mihály köszöntése - Bíró-Balogh Tamás: „Óda ez a könyv Ilia Mihálynak” (Ilia Mihály, Kormos István és Veress Miklós első kötete)
45 Illés Lajos ugyan nem ismeri kéziratodat, de jó hogy Elődnek nyilatkozott, ebből is láthatod, hogy hisz nekem. Szerződésről nem tudom, hogy 70-ben lehet-e beszélni, de légy nyugodt, az első adott pillanatot kihasználom. Ilia Miskát üdvözlöm, ujabb verseket fogadott el tőlem a novemberi Tiszatájba. (A versek ugyan nem újak, készülő kötetemből emeltem ki. Kötetem májusban, a Könyvhétre jelenik meg a Szépirodalminál.) Domokos Matyi is mondta, hogy hozzak új antológiájukhoz. Írj öregem sok jót. (Ha október végén – akkor leszek itt legközelebb – jönnél, jelezd előre.) Ölel Kormos I. Az utalás, amiből következik, hogy mindez válasz volt Veress egy tájékozódó levelére, az alábbi mondat: „Illés Lajos ugyan nem ismeri kéziratodat, de jó[,] hogy Elődnek nyilatkozott, ebből is láthatod, hogy hisz nekem.” Visszafejtve tehát: Veress azt írta Kormosnak, hogy úgy hallotta Elődtől, hogy Illés Lajos jó véleménynyel van a kéziratról. A mondatban szereplő személyek: Illés Lajos (1923–2010) irodalomtörténész, szerkesztő, itt: a Móra Kiadó főszerkesztője és Halász Előd (1920–1997) germanista, egyetemi tanár. Ilia Mihály közlése szerint Halász Előd a legjobb barátja volt Suki Béla (1930–1982) szegedi filozófus-tanárnak, aki egyben Veress Miklós sógora is volt: a fiatal szegedi költő első felesége az ő húga, a szintén tanári diplomát szerzett Mária volt, 1964 júliusában házasodtak össze. Illés és Halász pedig találkozhatott Budapesten és Szegeden is, ismerték egymást. Kormos mondata alapján tehát ez történt: Kormos jó véleményt mondott Illésnek Veress kéziratáról, Illés ezt mint saját tapasztalatát (!) adta tovább Halásznak, aki pedig elmondta azt vagy Sukinak, vagy közvetlenül Veressnek. Azaz a hírek több csatornán keresztül is eljutottak a fiatal költőhöz. Mindenesetre ezzel a (válasz)levéllel realizálódott a kötet ügye. Megkezdődött a kiadás folyamata, Veress Miklós bemutatkozó kötetét beillesztették a kiadói tervbe, megjelenése – ha két év múlva is – várható lett. Két év nagy idő, főleg egy induló költő számára, aki egyébként is régebb óta várt már első önálló kötetének megjelenésére. „Ijesztően hangzik”, írja is neki Kormos, de rögtön hozzáteszi, hogy ez valójában nem nagy baj, mert „nem romlanak meg a verseid addig”, sőt: „írhatsz is jókat a kézirat nyomdába adásáig”. Hiszen a kötet megjelenése biztos volt, de a tartalma még közel sem lezárt, nem végleges. Veress élt is ezzel a lehetőséggel. A kötet ötven versének törzsrésze 1968 és 1970 között jelent meg a Tiszatájban. Vannak ettől régebbi darabok (a legkorábbi 1965-ös), és pár később született. Ez utóbbiak azok, amiket Veress már az elfogadott kötet tudatában írt. Három fórumon publikált a kézirat elfogadása után olyan verseket, melyek később bekerültek a kötetbe: a Tiszatáj 1971. januári, a Mozgó Világ 1971. februári és a Magyar Hírlap 1971. április 11-i (azaz költészetnapi) számában –