Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - Max Aub Francisco Franco halálának igaz története (Láng Zoltán fordítása)
60 – Amikor én megmondtam a tábornoknak... – Amikor bevettük a Muelát... – Amikor én a századom élén... A század, az ezred, a brigád, a hadtest... Megannyi hős. Mindannyian biztosak abban, hogy hat hónap múlva előléptetve térnek vissza a hazájukba. Ugyanakkor egyik a másikat igyekezett bűnbaknak kikiáltani: – Ha a 47-esek nem torpantak volna meg.... – Ha nem lett volna az, hogy a katalánok nem akarják... – A picsába, micsoda faszság! – Ha nem kellett volna Prieto miatt... – Mekkora kibaszás! – Ha a kommunisták miatt nem... – Ugyan már! – Na, nézz te oda! – Mégis, mit képzelsz? – Ez a bitang... A „c”-jükkel és „z”-jükkel meg az „ll”-el az ajkukon csak rontották a levegőt. Órák, hetek, hónapok, évek. A helybeliek többsége hátat fordított a helyiségnek. A reggelizők maradtak, mivel a spanyolok nem voltak korán kelők, és maradtak az „értelmiségiek” is. Ez utóbbi csoport szám szerint és óraszámban is egyre növekedett. A mexikóiakhoz csatlakozott Pedro Garfias, León Felipe szakállával és botjával, az oly érzékeny Jose Moreno Villa, a hozzá hasonlóan halk hangú José Bergamín, Miguel Prieto, Manuel Altolaguirre, Emilio Prados, José Herrera Petere, Juan Rejano, Francisco Giner de los Ríos, Juan Lárrea, Sánchez Barbudo, Gaya: még húszan, akik további házasulandó korú mexikóit hoztak magukkal; Ali Chumacero, José Luis Martínez, Jorge González Durán, Octavio Paz. Bár szerényen fogyasztottak, Nacho megszokta őket, mert a jelennel foglalkoztak, folyóiratokról és könyvekről beszélgettek. Létszámuk rövid időn belül megfogyatkozott személyi ellentétek miatt, de erre nem tettek nagyhangú utalásokat. Ugyanakkor beszélgetéseiket a körülményekhez igazították, változatosak voltak, ami nem volt jellemző a többi asztalra: – Amikor a Muelát megrohamoztuk... – Ha a murciaiak nem kezdenek kiabálni, hogy bekerítettek minket... – Ha ’36-ban a kormány nem menekül eszét vesztve... – Amikor én... – Amikor én... – Amikor én... – Ugyan már... – A picsába, micsoda faszság!
