Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - Max Aub Francisco Franco halálának igaz története (Láng Zoltán fordítása)
57 Délután kettőtől fél négyig tisztviselők népesítik be a kávéházat: a közlekedéstől, a mezőgazdasági vállalattól, a szenátustól, a postától, a szépművészetitől, a mexikói banktól, a vasúttársaságtól, amelyek hivatalait az „Español” közelében építették fel. Ezek a legkevésbé érdekes órák: jelentéktelen dolgokról beszélgetnek, főnököket és munkatársakat szapulnak, délutáni terveket szőnek, beszélnek – keveset – a családról, eldiskurálnak a déli hírlapok híreiről, a reggeli újságok valamelyik cikkéről vagy karikatúrájáról, a gyomorégésükről, vesekövükről, egy újságíró ravasz célzásairól. Fél három után öt perccel don Luis Rojas Calzada leült a pult melletti asztalához, Elena Rivasszal, a kasszírnővel beszélgetett, miközben első tequiláit kortyolgatta, mielőtt elindulna a sarki kocsmába, ahol tovább iddogál és dominózik hajnali egyig. Don Luis vasúti pénztáros volt don Porfirio idejében, alkoholban tartósította magát; veresképű, peckes és boldog. 1948. június 14-én hiányzott, mert aznap reggel temették. Csak a régmúltról beszélt, számára a világ 1910-ben véget ért. Egy utcára néző ablak mellett – annál az asztalnál, amelyiknél reggel az Elektromos Művek alkalmazottai ültek –, mielőtt ebédelni mennének a Brasil utcák valamelyik vendéglőjébe, összeül Celerino Pujadas, Nemesio Santos, Mauricio González és Norberto Moreno; rendszerint valamelyik közös ismerősük is csatlakozik hozzájuk. Számukra nincs más világ, mint az, amelyet Carranza, Obregón és Calles hozott létre a húszas években. Nyugodtan elvitatkoznak, felidézik a múltat, adatokat sorolnak fel (mindegyikük azt állítja, hogy őriz kiadatlan iratokat, amelyek még nagy feltűnést fognak kelteni). – Amikor Maytorena... – Amikor González tábornok... – Amikor Martínez ezredes... – Amikor Lucio... – Amikor Villa... – Ez akkor volt, amikor Emiliano... – Nem, testvér, már bocsáss meg, de Cárdenas volt 1929-ben. Az évek során ez volt az egyetlen asztal, ahol Nacho – miként elismerte – egyoldalú, de részletes ismereteket szerzett a Forradalomról; anekdotikusat és elfogultat persze, de elegendőt ahhoz, hogy kielégítse történelmi érdeklődését, és ez ellensúlyozta a fogyasztott főzetek hőmérsékletével kapcsolatos eltérő igényüket: langyos kávé don Nemesiónak, tűzforró don Mauriciónak. Amikor elvonulnak a „forradalmárok”, rendre megérkeznek az „értelmiségiek”, akik három órán keresztül, fél négytől hat óra valahányig foglalják a három középső asztalt. A Revueltas testvérek, Jorge Cuesta, Xavier Villaurrutia, Octavio Barreda, Luis Cardoza y Aragón, Lolito Montemayor, José és Celestino Gorostiza, Rodolfo Usigli, Manuel Rodríguez Lozano, Lola Álvarez Bravo, Lupe Marín, Chucho
