Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 1. szám - Varga Réka: Determinált példázatok (A halál kilovagolt Perzsiából a középkori látomásos irodalmak párhuzamában)
71 szélés során a legfőbb vágyott célként körvonalazódik. Ilyen módon a pokoljárás tulajdonképpen az író, az alkotó fizetsége a művészetért cserébe. Mindez szintén ismert toposza a világirodalomnak. A Perzsia elbeszélője valójában tehát éppen a kinyilatkoztatásra vágyik, mégis ennek kudarca válik hangsúlyossá. Nem képes írni, szorongást kelt benne a rettenetes üres, fehér papír. Emellett azon a regénysíkon, ahol az emlékezés zajlik, kulcsfontosságú, hogy nem tud kivel beszélgetni Kleistről vagy Martinovicsról, hiszen kívül esik minden olyan társadalmi csoporton, amelynek látszólag a részese, nincs tehát tere az általa vágyott kinyilatkoztatásnak. A szerelem kontextusában is elhangzik, hogy „nem elsősorban testi szerelem hiányát érezte, hanem, hogy legyen valakije, akivel megbeszélheti a bajait”.7 A középkori pokoljárók célja, hogy a tapasztalataikat később népnevelő célzattal megosszák az emberekkel, erre pedig egy lejegyző segítségével (aki rendszerint a bibliai tanítás szerint pontosítja a látomásaikat) módjuk is nyílik.8 A modern ember lehetősége a kinyilatkoztatásra ezzel szemben nem adatik meg, mert a prófécia nem mondható el, vagy nem hallgattatik meg. Ezt a determináltságot Babits zsoltárából származó mottó, akinél a prófétai szerepvállalás kínja az írói ars poetica része, még tovább erősíti. A pokoljáró soha nem maga szenvedi el a túlvilágon látottakat. Bár az ördög megpróbálja megkísérteni, de valójában végig külső szemlélő marad. Látja a pokolban kínlódó lelkeket, a válogatott kínzásokat, mégsem ő maga szenvedi el azokat. Éppúgy, ahogyan a Perzsia elbeszélője, aki látja a rémképeket, de mégsem ő a valódi szereplőjük, mindig egy marginalizált megfigyelő perspektívájából tudósít róluk. A tudat megnyitását rendszerint erőteljes szertartásos felkészülési folyamat előzi meg. Erről a folyamatról a pokoljárások tradíciójában egy külön mű, A pokoljárások kézikönyve9 részletesen értekezik. Az alámerülés többnapos böjttel, bizonyos kegytárgyak felkeresésével és imádsággal kezdődik.10 Hajnóczy kisregényében mindez hasonlóképpen megjelenik, a megszokott, már-már szertartásos cselekménysorban: a napozást, majd 10 perc úszást követő pogácsa és sör elfogyasztásával, a borozóban kimért tájjellegű Badacsonyi szürkebaráttal, a gyógyító hatású szikvízzel a közértből. A pokolra szállók ehhez hasonló akkurátus szertartásossággal veszik magukhoz 9 napon át a zablisztből és a Szent Patrik barlangjához közel eső tó vizéből gyúrt kenyeret, majd kerülnek meg huszonnégy óra alatt háromszor feszületeket és egyéb szenttárgyakat, buzgó imádság közepette. ▼ 7 Hajnóczy Péter, Hajnóczy Péter összes művei = Uő., A halál kilovagolt Perzsiából, szerk. Mátis Lívia és Reményi József Tamás, Osiris Kiadó, Budapest, 2007., 178. 8 Katona Lajos, i. m. 448. 9 Tar Lőrinc pokoljárása. Középkori magyar víziók = Pokoljárások kézikönyve. Magyar ritkaságok, szerk. Bella György, V. Kovács Sándor, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985, 255. 10 Uo., 256.
