Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 6. szám - Füzi László: „Megrendítő létpoétika” (Benes József művészetének fogadtatástörténete)
111 Tisza-partok.” S képleírások következnek, a Tisza-partok leírásai, hogy aztán a Motoros-bukósisakos sorozat képeiről eshessen szó. A Benessel foglalkozó írások szerzői jól érzékelhetően megküzdöttek a képek leírásáért. Az írások szerkezete tisztán mutatja, már az mekkora energiákat kötött le, hogy rögzítsék, mi látható a képen. Ezt követően jönnek az értelmezések. Nem lehet mondani, hogy a szerzők olcsón adták magukat. Soós József írásának utolsó mondatai így hangzanak: „Benes József pesszimizmusában érdemes kételkedni. Nemcsak miatta, de magunk miatt is. És mert egyedül így juthatunk el megdermedt költészetéig.” Tolnai számára is nagy volt a tét. Gondolati szinten vitatkozott Ács Józseffel, „Ács tökéletesen látja a képet, de ebben saját víziói megzavarják”, mondja, őt viszont nemcsak a partok és a szegélyek érdekelték, hanem, ahogy mondja: „Érdekel bennünket az az ember is, aki már egy évtizede provinciánk egyik provinciájában aszketikusan dolgozik, keresi szubsztanciáját.” Messzire, nagyon messzire jutott ennek a világnak a leírásában a már említett 1973-as szövegében: „Eddig még áltattuk magunkat az egyes korszakok kalandjaival, egérútjaival, de most olyan tisztán artikulálva szól, hogy nem lehetnek illúzióink. Érintetlen tisztasággal ismétli, futja még egyszer körül a pályát s hegeszti össze a végső pontot a kiindulóponttal. Úgy érezzük, a végső konklúziók is sejthetők már, tehát megkísérelhetjük a csak-Benes-írhatta jelek, elliptikus mondatok leolvasását. Az alany és a tárgy eddig is egyértelmű volt, de az állítmány csak most lett tiszta festékké, a pont, a figura vertikálisának és a táj horizontálisának metszéspontja, az ABSZURD PONT most nőtt minket tükröző tükörré.” Ahogy jeleztem, tétje volt az akkori vajdasági művészeti életnek, művészeti és társadalmi tétje is. S megvolt a maguk tétje a Benes művészetét fogadó írásoknak is. A leíráshoz és az értelmezéshez teremtették meg a nyelvet, miközben a képek értelmezési tartományát is meghatározták. Az így rögzített kiindulópontok után következtek a külön történetek. Ebben a megközelítésben elsőként nyilvánvalóan Benes életének története és műveinek története. Tolnai Ottó pályáján külön vonulatba illeszkednek a Benes Józseffel foglalkozó írások, ezeket önálló kötetben is ki kellene adni. Fontos lenne, a mostani kötetben is szereplő anyagra hivatkozva írom ezt, Benes József és az Új Symposion kapcsolatának feldolgozása, annál is inkább, mert Benesnek a lap különböző nemzedékeivel is kapcsolata volt. Aztán következnek a személyes kapcsolatok, a kötetben több személyes történet sejlik fel. Például Benes és Domonkos István kapcsolata. Domonkos István írását (Közöny és életöröm) olvasva számos kérdés merül fel az emberben, talán azért, mert Domonkos is folyamatosan kérdésekkel bombázza az embert: „...Benes képei visszaütős képek. Felépítik dédelgetett sebeinket, nem szembesítenek bennünket önmagunkkal, visszaütnek! Leleplezik kiégettségünket. Felfedi közönyünk valódi méreteit, mélységét. Benes művein nem a csábítás technicitása aktivizálódik, a hogyan-ra nem kapunk választ. (Lehet, azért, mert kínszenvedésének forrása?)” A művek tovább-
