Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 6. szám - 100 éve született Vekerdi László - Szabó Péter Gábor: Matematikatörténet-írás szellemi szenvedéllyel (Megemlékezés Vekerdi László születésének 100. évfordulójára)
104 lenne nem –, hogy az axiomatikus geometria első nagy mestere Farkas, de inkább elszórt, zseniális intuícióknak tekinti alkotásait. Pedig az egy egészen új, s csak a XIX–XX. század fordulóján kibontakozó matematikai világ első megfogalmazása.” Bolyai Farkas felismerte a mozgás fontos szerepét egy geometriai rendszer felépítésében. Axiomatikus törekvése a Tentamenben azonban egyelőre kísérlet maradt. Eljutott az analitikus módszerekig is, de sajnos hiányzott még nála akkor a geometriai mozgást leíró megfelelő algebrai apparátus. Jó lenne ezeket a részleteket magyar nyelven olvasni majd egyszer, sajnos azonban 190 évvel a megjelentetése után sincs még modern magyar nyelvű kiadása ennek a fontos tudománytörténeti értékű műnek. Érdekes, hogy Bolyai János is megkísérelte apja előbb említett vállalkozását a Raumlehre című vázlatos munkájában, ezt azonban nem fejezte be, később mások próbálták kiegészíteni eredményeit. Vekerdi drámájában természetesen a fiú is többször megjelenik. Egy rövid részlet erejéig most mi is megidézzük Bolyai Jánost abban a jelenetben, ahol egy ezredes nála tett látogatásakor éppen geometriai fő művéről beszél. EZREDES. Igazán örvendek János, hogy a te fényes tehetséged is a nemzet duzzadó erőit fogja növelni. S tulajdonképpen azért is jöttem volna: nem mondanál e el egyet mást, mit csináltál azóta, amióta nem találkoztunk? JÁNOS. Mit csináltam? Némely kis matematikai munkácskákat... EZREDES. Az Appendixet láttam, s ha nem is merem állítani, hogy mint a tudományból kicseppent, praktikus életbe kényszerült ember értettem, vagy végig olvastam volna, nagyon érdekelne, ha mondanál róla valamit. JÁNOS. Az Appendix barátom, különleges munka. Mondhatni, hogy csodálatos... Feláll, járkálni kezd fel-alá. Talán visszatetsző, hogy szerző így dicsérje a saját művét, de ha már más úgy se dicséri, senki... Pedig abban a kis munkában egy egész új világot teremtettem. EZREDES. Nagyon érdekelne, ha tudnál valamit mondani róla, amit én, szegény matematikát nem tudó katona is megérthetnék. JÁNOS. fel alá jár, majd megáll, hegedűjét álla alá igazítja, s mintha jobbjában vonó lenne, játszani kezd. Nézd csak... Végre is olyan ez az Appendix, mint valami zenemű. Mint egy szonáta... Halkan, tisztán, elpattanóan, vonós hangszereken főtémaként jelenik meg az első tételben a kérdés: mi a párhuzamosság? S a feleletet azonnal megadja a ritmussal megszelídített végtelen: két, egymást már éppen nem metsző egyenes... A második rész ennek az elsőnek különféle, egyelőre kissé disszonáns variálásából áll. Messze elkalandozik, sehol sincs lezárva, síkból a térbe száll, felépít kétféle rendszert is,
