Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
56 Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. december eleji ülésén, ahogy Standeisky Éva írja, „csak egyetlen író kapott elismerő szavakat, a harmadikutas Németh László, aki nézeteivel mind a népi írókhoz, mind a kommunistákhoz közelálló értelmiségiekre hatott. A tömegbázisra vágyó MSZMP nem hagyhatta őt figyelmen kívül: „A december eleji központi bizottsági ülésre készült határozattervezet név szerint kiemeli Németh Lászlót, mint aki »kiállt az induló fehérterrorral szemben«. „Neki »volt lelkiereje és erkölcsi bátorsága kijelenteni, hogy az elmúlt évtizedben Magyarország messze haladt a szocializmus útján, voltaképp szocialista állammá lett, s a sokpártrendszerrel megindult tülekedés széttépheti magát a szocializmust is.«”28 A Standeisky Éva által idézettekből következően a Népszabadság 1956. december 16-i számában Gérczei László Becsület és józanság című írásában dicsérte Németh szóban forgó írását és magát Némethet is: „Az egyik legbecsületesebb és legigazabb írás volt ez, amely akkor nyomdafestéket kapott. Váratlanul jött, sokak számára örvendetes meglepetésként. Németh László, a kiváló író, akiről hosszú éveken át mást sem lehetett hallani, minthogy megrögzött nacionalista, Németh László, akinek életművét agyonhallgatták, minden új sorát mikroszkóppal vizsgálták, hogy aztán mindenféle kiagyalt vádakkal illethessék őt, Németh László, akinek – pedig legjobb regényeit írhatta volna meg – egy egész évtizeden át kellett »inaskodnia« fordítóként az orosz írók mellett, ez a Németh László a népi demokrácia legválságosabb napjaiban tollat fogott és le merte írni: »Magyarország az elmúlt évtizedben elég messze haladt a szocializmus útján, voltaképp szocialista állammá lett«. Továbbá: elhatárolódott azoktól, akik a népi demokráciát »velejéig rothadtnak«-nak minősítették, óva intett a korábbi többpárti politikai élet szellemének visszatértétől, s a közös érdekek védelmében nemzeti összefogásra buzdított.”29 Látnunk kell, hogy az írás erősen szembefordul Némethnek az ún. ötvenes évekbeli hivatalos értékelésével, s azt is, hogy a későbbiekben majd ezeket a jelzőket újra megkapja. Azaz: a Kádár-korszak kezdetén a politikai hatalom birtokosai dicsérték Németh úgymond ötvenhatos írásait, amelyekben a maga szocializmusfelfogása érvényesítésének hátterét igyekezett megteremteni. Mindez együtt járt azzal, hogy a harmincas, majd az ötvenes évek baloldali kritikái és az ötvenes évek végétől újra hangsúlyosan megfogalmazódó, immáron a hivatalosság erejével bíró baloldali támadások között egy rövid időszak taktikai követelményei miatt szövetségesként tekintettek Németh Lászlóra. Németh nyilvánvalóan ismerte a jelzett megnyilvánulásokat, s ugyancsak nyilvánvalóan semmit nem tett a megszületésükért, hiszen véleményét még egy másiknak nevezhető történeti periódusban, önmaga ▼ 28 Standeisky Éva: ih. 159. 29 Gérczei László: Becsület és józanság, Népszabadság, 1956. december 16.
