Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
53 ítélése körüli véleményét a Tamási Áronhoz írott, „vidékre utazását” jelző levelében 1956. november 26-án így foglalta össze: „Kétségtelen, hogy a Kádár-kormány vállalta, hogy ő hozta be az oroszokat, olyan percben, amikor a nyugalom teljesen helyreállt. Ez lehetetlenné teszi, hogy támogassuk. De azért vegyük tekintetbe valódi szerepét is. Az oroszokat nem hívta be, azok rakták oda, s ha nem akarja egy Rákosi-kormánynak átengedni az országot, vállalnia kellett a hatalmat. Azóta is adja, golyószóróval a hátában, a kacsintó jeleket; nyilvánvaló, hogy nem a szovjet, hanem jugoszláv politikát próbál folytatni, ami miatt, ha meg nem tér, el is kergetik előbb-utóbb. Ha románok vagy csehek lennénk, rögtön tudnánk, milyen álláspontot kell elfoglalni egy ilyen kormánnyal szemben: mennyire támadni, szorongatni s mennyire pajzsul használni sötétebb erők ellen.”21 Decemberben visszatért családjához, közben Magda lánya férjével Nyugatra menekült, december 20-án Németh már Kanadába írt nekik levelet, miközben feleségét és Csilla lányát arra biztatta, hogy távozzanak ők is Nyugatra. A karácsonyt közösen ünnepelték meg, ezt követően a magas vérnyomása miatt elfogadta a balatonfüredi szívkórház igazgatójának hívását, s a kórház betege lett.22 1957 márciusának elején innét ment át Magdáék sajkodi házába. 4. Németh László Sajkodra való visszahúzódásában akár az életút logikájának az érvényesülését is láthatnánk, a középpontba kerüléssel járó történések után mindig visszahúzódott, metaforáit használva: a fényből a homályba. Láttuk, már a Galilei bemutatója, október 20-a után elvonult Szigligetre, de a pesti történések híre onnét kirántotta. November első napjainak nem a legfontosabb, de fontos szereplője volt, írásai jelentős hatást gyakoroltak a tömegmozgalom résztvevőire. Az akkori történések az egész nemzet sorsát érintették, azt évtizedekre meghatározták, a résztvevők a magyar történelem örökre emlékezetes napjait élték át, a napok hatása alól, Németh Lászlót is idesorolva, ha akarták, akkor sem tudták volna kivonni magukat. A szovjet csapatok bevonulása és a Kádár-kormány megalakulása 1956. november 4-én kijózanítóan hatott az egész országra, Némethnek a fentebb jelzett „elvonulása” így mégis inkább taktikai értelemben vett elhúzódás volt, s nem pusztán az életút belső logikájából következett. Kényszerű elhúzódás volt, jelzése akart lenni annak, hogy a tágabban értelmezett politikai életből kivonja magát. Nem lepődhetünk meg ezen, az országban hadiállapot volt, a ▼ 21 Németh László levele Tamási Áronhoz, 1956. november 26. ih. 402. 22 Vö.: „Az író – vállalkozás”, 2. kötet 96.
