Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 5. szám - Sümegi György: Nagy Istvánról – két tételben

57 1894 szeptemberében meghirdették a „tanítói állomást”,44 amely Nagy István fölmondása miatt üresedett meg. Ezt tanúsítja Kalocsa város községi hatóságának a bíró és a főjegyző által aláírt bizonyítványa: „Kalocsa város elöljárósága bizo­nyítja, hogy a homokmégy-szállási második tanítói állomás (eddig Nagy István) javadalma évenkint 360 frt, továbbá természetbeni lakás az iskolaháznál és téli fűtőanyag.”45 Az idézett dokumentumokból egyértelműsíthető a művészettörténeti említé­sekkel egybehangzóan: Nagy István az 1892/93 és az 1893/94-es tanévekben tanított Homokmégyen,46 meglehetősen szűkös anyagi viszonyokban. A művészettörténeti irodalomban kézről kézre adott információknak (rajzait az iskolában kiállította, kalocsai művészbarátja segítette, és Keleti Gusztáv homokmégyi látogatásakor másodszor is fölfedezte) nem találni nyomát sem a levéltári dokumentumokban, sem a helyi sajtóban. Legenda az egész, gondolhatnánk, ha S. Nagy László nem idézte volna Nagy István második homokmégyi látogatását, s Kőmíves Nagy Lajosnak pedig özv. Nagy Antalné nem állította volna 1926-ban, amit föltehetően a fiától hallott, hogy őt az érsek fedezte föl. A két fontos állításból az elsőt, a Keleti Gusztávval összefüggőt sokkal nagyobb kétkedéssel vizsgálhatjuk, mint a másodikat. Keleti Gusztáv rajzait és festménye­it közölte a Vasárnapi Ujság,47 s ugyanott jelent meg Az Akadémia nagytermének művészi díszítéséről című írása.48 A mintarajziskola és az iparművészeti iskola igaz­gatója,49 az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatója50 (1874–1894), és több köztéren fölállítandó szoborzsűri tagja.51 Keleti, felelősségteljes munkája, megbízatásai s az ezekkel járó társadalmi kötelezettségei mellett alkotóművészeti tevékenységet folytatott. Nehezen lehet elképzelni róla azt, ahogy a művészettör­téneti irodalom beállítja: Homokmégyen jártában másodszor is fölfedezte Nagy Istvánt. Elképzelhetetlen – ha járhatott is ott –, hogy valaki ne hívta volna föl előzőleg a figyelmét Nagy Istvánra, s ő csak azután látogathatott Homokmégyre. Valószínűbbnek tűnik, hogy a kalocsai iskolaszék valamelyik tisztviselője, vagy az iskolalátogató, Nagy István tanítói munkájáról jó véleményt formáló Boromisza ▼ 44 Pályázat. Kalocsai Néplap, 1894. szeptember 29. 45 Az autográf iraton „Kalocsa város községi hatósága” köriratú bélyegző, a főjegyző és a bíró autográf aláírásával. KF L-I-3-b-Homokmégy-1894 5330 46 Ennek ellentmondani látszik: „Népiskolák, Homokmégy (1856–1919) Nagy István (1893–1894).” A Kalocsa-Bácsi Egyházmegye történeti sematizmusa 1777–1923. Szerk.: Lakatos Andor. Kalocsa, 2002. 362. 47 Galambos Ferenc: A Vasárnapi Ujság repertóriuma 1854–1921. VII. Bp., 1979. 75–76. 48 Vasárnapi Ujság, 1888. p. 314. 49 Két szakiskola kiállítása. Vasárnapi Ujság, 1889. június 16. 50 Az orsz. képzőművészeti társulat. Vasárnapi Ujság, 1889. november 24. A társulat igazgatójaként „Trefort Ágost fölött mondott emlékbeszédet”. Vasárnapi Ujság, 1889. március 24. 51 A fővárosi szabadságszobor. Vasárnapi Ujság, 1889. július 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom