Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 4. szám - Lengyel András: Kuplé és „mágia” (Az észlelés kognitív szerepeinek művelődéstörténetéhez)
sek konstitutív szerepűek. Ez az összefüggés a „varázsolások” gyakorlatában jól föl is ismerhető. Nevezetes Bűvészkönyvében (1925) máig érvényesen írja le ezt az összefüggést Tábori Kornél: „velejében nem más a bűvészet, mint kézügyesség, amit a gyakom lat néha tökéletessé tesz és a beszédművészet támogat. Kivált az utóbbi az, amiről a közönség alig sejti, milyen nagy a szerepe a sok meglepő fogás körül. Amikor a bűvész előad valamit, vagy épp egy személyhez szól, akkor többnyire célja, hogy elterelje a figyelmet arról, amit éppen tesz. Ezt a hírneves bűvész, Conradi, aki elméleti tanulmányokkal is foglalkozott, mesélte el, hogy a nézőket egyformán befolyásolják a szavak és a mozdulatok. Annyira, hogy elhiszi, s úgy tudja: ezt vagy azt a tárgyat bizonyos helyre tették, pedig az a tárgy máshová került. Vagyis látja, ami nem történt meg, és ami történt, azt nem veszi észre? Az előidézhető kogníciónak ez a félreirányítása persze nemcsak nagyon hatásós, de nagyon veszélyes is. Nem véletlen, hogy ezt a lehetőséget a modern bűvészet művelői a szórakozás szférájába utalják, és játéknak nyilvánítják. Ezzel önmagukát igazolják. Nem jogosulatlanul persze, a hirdetett cél és a gyakorlat többnyire csakugyan összhangban van náluk. Am a realitás és az előidézhető látszat szétválásának lehetősége a modernitás olyan adottsága, amely egyre szélesedő körben az élet legtöbb területén már érvényes összefüggés, s amelyet nemcsak játékként lehet realizálni, de kevésbé nemes célok érdekében is. A gazdasági tevékenységet veszélyes mezőkre irányító önzés realizálása például éppúgy eshetőség, mint az emberek fölötti hatalmat megszerezni akaró „politika” élet és halál kérdéseiben döntő önkénye. Az üzleti és a politikai „kommunikáció” fősodra már nagyon régen rosszhiszeműen kódolt beszéd, és célja az, amit a bűvész csak játékként gyakorol: hogy tudniillik a közönség lássa, „ami nem történt meg, és ami történt”, azt ne vegye észre. A „varázslatban” rejlő kognitív lehetőség csak virtuális. Ám mint minden kogníció, ez is morálfüggő. A bűvész „játszik”, és miközben szórakoztat, maga is szórakozik. Az „üzlet” és a „politika” azonban élesben játszik - azokkal, akiket szolgálnia kellene. Es nyomukban szaporodik a „szemét” és az erőszakos vagy legalábbis természetellenes halál. De az érdekeltekkel az üzlet és a politika egyaránt mást láttat, mint ami történik, s természetesnek látszik az, ami ember- és természetellenes. A kupléíró Weiner István, aki bűvészként olykor Nostradamus dr. néven szólalt meg, jó érzékkel fordult a „szórakoztató mágia” felé. Mert miközben szórakozott, és megismerési kíváncsiságának élt, elvont formában önmegértése felé is tett néhány lépést. A kupié és a „mágia”, a szó és a mozdulat összefüggése önreflexióként szolgálta a világ és önmaga megértését. 5°
