Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Schiller Róbert: Mary Shelley, az alkimista
Ez szinte tankönyvi szabatosságú megjelenítése egy pszichoanalitikus helyzetnek. Mert meglehet, az ifjú és magát korszerűnek hívő Frankenstein Davyt olvasott, de a regény írója, bizonyára anélkül, hogy tudott volna róla, az alkimisták módján küszködik a történettel. Abban az értelemben, ahogy a huszadik század lélektana tekint az alkímiára. Jung, aki eretnek módon eltért Freud kánonjától, abban természetesen egyet' értett a mesterrel, hogy az álmok megismerése és elemzése útján lehet a legbővebb felvilágosítást nyerni a lélek tartalma felől. Nagyon alaposan és türelmesen tekim tette át az alkimista iratok áttekinthetetlen korpuszát. A szövegek szándékolt és véletlen homályosságából, a nomenklatúra önmagának ellentmondó gazdag' ságából, a kísérletek zavaros leírásából, a spirituális tartalmak és laboratóriumi megfigyelések egybemos ás ából arra a következtetésre jutott, hogy az alkimista saját tudattalanjának a tartalmával kerül szembe műveletei során, azt szeretné feltárni, és attól ódzkodik makacsul. Éppúgy, ahogyan az analitikus orvos díványán fekvő beteg. A lankadatlanul végzett műveletek szükségszerű kudarca, a szövegek homályossága és ugyanakkor a valódi világban ellenőrizhető cél - a tégely alján felcsillanó arany, az életre kelő homunculus - kiváló eszköz erre. A nemtelen fém nem nemesedett meg, a holt anyag nem éledt meg, tehát mindent el lehet vetni, és mindent újra kell kezdeni. Kell! Mary Shelley nagy készséggel tárja fel előttünk egy fontos álmát. Aztán megír' ja a regényt, amelyet az álom köré komponál, és amelyben a cél látszólag elérhetővé válik, hiszen a homunculus életre kel. De ez maga az iszonyat, ettől kell megszaba' dúlni! A történet a kudarcok szakadatlan láncolata. Háromszoros keretes elbeszé' lés formájában adja elő az író a történetet. Egy angol hajóskaptány, Walton expedíciót szervez, hogy feltárja az Északi'Sark vidékén elterülő, meleg éghajlatúnak gondolt vidéket. Ez az elképzelés, amely még a görög antikvitásból származott, a regény írásának idején nem is számított teljesen fantasztikusnak. Meg gyakorlati célokat is szolgálhatott volna, új hajózási útvO' nalat, az északkeleti átjárót nyitva meg a világóceánok között. Walton levelekben számol be útja eseményeiről Angliában élő húgának, egyebek mellett arról, hogy egy holtra fáradt svájci férfit mentenek meg, Frankensteint, aki a Szörnyet üldözi. Frankenstein elmondja iszonyatos kísérletét, az életre kelt és gonosz gyilkossá lett Szörny történetét. Ennek a beszámolónak a középpontjában a Szörny elbeszélése áll, amelyből megtudjuk, hogyan tett az szert a maga erejéből előbb emberi tudatra, majd emberi tudásra (csodás Bildungsroman!), és az iszonyatot keltő külseje miatt ért elutasítások és megpróbáltatások hogyan tették elkeseredett és bosszúálló gyik kossá, a saját teremtőjének, Frankensteinnek engesztelhetetlen ellenségévé. Mennyi szorongással, sérüléssel, magába fojtott kudarccal számolhatott le ebben a háromszoros elbeszélésben az író! Hogyan oldotta és oldottam mind' ezt az elbeszélés, a regény megírására kényszerítő álmot, az álom megjelenését 62
