Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Schiller Róbert: Mary Shelley, az alkimista
Schiller Robert Mary Shelley, az alkimista A könyvről, Mary Shelley Frankensteinjéről azt szoktuk gondolni, hogy ez az első tudományos-fantasztikus irodalmi alkotás, az ősscLfi. Jó régen, 1818'ban jelent meg először, már akkor sikere lett, azóta se, ma se kevésbé népszerű, mint a tizem kilencedik század elején volt. Kora tehát tisztes, elődei persze csak^csak voltak. Legutóbb Koroknai Gergely emlékeztetett arra, hogy a késői antik görög szerző, Lukianosz is írt már, méghozzá igen szórakoztatóan, a műfajban. Ezen semmi se múlik, az irodalmi alkotás nem földrajzi fölfedezés, nem is ipari szabadalom. A most megjelent új fordítás, Péter Ágnes munkája, a szöveg eddigi legtelje~ sebb magyar kiadása. Nagyon fontos, hogy lapalji megjegyzései, idézetei feltárják a regény irodalmi utalásait, kapcsolatait a korábbi idők irodalmával. Legtöbbször az Otestamentumra és Miltonra, az Elveszett paradicsomra, hivatkozik. Ezen lehet kicsit csodálkozni. Hiszen mert maga a cselekmény a legpogányabb vállalkozásról szól, arról, hogy egy ember megismétli Isten munkáját: embert teremt. Abban már sokan reménykedtek korábban, hogy ez megvalósítható. A nagy alkimista álom nem pusztán az aranycsinálás, hanem a homunculus, a lombikban születő ember létrehozása volt. A szakkifejezés, úgy olvasom, Paracelsustól származik, maga a törekvés sokkal régebbi. A regény főszereplője, a rendkívül tehetséges ifjú kémikus, Frankenstein megvalósítja ezt az álmot - laboratóriumában embert állít elő. A maga és többek vesztére. A fiatalember korai természettudományos érdeklődését alkimista művek, Albertus Magnus, Cornelius Agrippa, Paracelsus olvasásával igyekszik kielégíteni. Míg aztán Ingolstadtba, az ottani egyetemre nem kerül, ahol felvilágosítják, a kor kémiája már másról szól. Új könyveket adnak neki, nem tudjuk, mi kerülhetett a kezébe. Azt azonban megtudhatjuk Péter Ágnesnek Mary Shelleyről és édesanyján ról, Mary Wollstonecraftról szóló könyvéből, hogy regénye írása idején a szerző a jelentékeny kémikus, Davy könyvét olvasta. Davy rendkívül népszerű volt ebben a korban, részben fontos, új tudományos eredményei okán, részben pedig mert igen megnyerő társasági ember volt, nagyszerű előadó és sikeres ismeretterjesztő. Jó és korszerű forráshoz folyamodott Mary. Frankensteinről azt olvassuk, hogy lelkesen tanulja az új eredményeket. Azt tapasztaljuk viszont, hogy gondolkodásán nemigen fog az új. A regény egy későbbi kiadásának előszavában Mary megírja, hogy tudott ő Galvani kísérleteiről - a békatáncmesternek gúnyolt olasz tudós azt vette észre, hogy az erkély fémkor - látjára akasztott békacombok meg-megrándulnak minden látható, külső hatás nélkül. Az elektrokémiának és az idegek elektromos ingerelhetőségének ez az első 60
