Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”
Annyiban a két vers összeolvasható, hogy alkonyi hangulatot fest, napnyugtát, egyik sem elégszik meg a felezős tizenkettessel, hosszabb és rövidebb sorokat váltogat, persze másképpen. Első idézetünk elégikus kérdéseivel szemben a másodikban tárgyszerű kijelentést olvasunk, az elsőben a személyes viszonyból bomlik ki a Nap kettős jelentése, a másodikban a gondolatmenet egységesebb, a kezdősor meghatározza a továbbiakat. Az első idézet az „apostolok” sorsát vetíti előre, a második a királyság enyészésének ábrándját fonja be versbe. Pozitivitásnegativitás, egyszerűsíthetjük le, ugyanakkor nagyon erőteljes metaforizáltság, mely rendkívüliségével teremti meg a rendkívüli szituáltságot. A gólya ötödik strófájában ismétlődik és magasabb értelemhez jut a 19. század negyvenes éveiben nemcsak a magyar irodalomban elterjedt azonosítása a költő' nek és a nép előtt járó, a népet felvilágosító'vezető személyiségnek „tragédiája”. Azé, aki áldozatul veti magát ideái megvalósítása érdekében. A korán érkezett forradalmárnak, „apostolinak sorsa itt allegorikus formában, éppen azért (!) aligha félreérthetően egy gondolatmenetet a „csúcsára járatva megszólal az elkö' telezettség hite, egyszersmind a kétely, ami fogadtatását illeti. Ehhez illeszkedik a verssorok váltása, amely egyben a mondandó hangsúlyviszonyait jelzi. A tiszta rímek nem pusztán a jó hangzás kedvéért kölcsönöznek nyomatékor a töprengő személyiség utalásszerű gondolatainak. A belső okok sem lényegtelenek, ellensú' lyozzák a rímtelen sorok látszólagos kopárságát. A páratlan számú sorok közvetítik az egyes szám első személyű megszólalást, míg a páros számúak a szemlélet tárgyát. így e téren is a szimmetria fenntartására törekszik a vers beszélője. A saját fájdalom („De fájt”...) nem a privatizálás jegyében kér nyilvánosságot, a világossá' got terjesztő, a mások előtt világító sorsa visszhangzik a fájdalom szavában. Ezáltal a Nap, ha úgy tetszik, mítosza, megszemélyesedése, allegóriává emelése jelentős mértékben kiszélesül, olyan költői helyzet realizálódik, mely ugyan közvetíti a múltból örökölt alakzatot, mégis képes az újdonság erejével hatni. Ezáltal abba a körbe kerül, amely rokonítja a sötétséget elűző fény szimbolikájával. (A korban még mindig a legnépszerűbb színpadi darabok közé sorolódó Varázsfuvola diadal' más fináléját idézhetjük, csakhogy ott a felvilágosodásba vetett hit maradéktalan diadalát ünnepelheti az egymásra talált szerelmespár, a bölcs főpap Sarastro és a kórus, mely zengi, hogy a Szépség és bölcsesség koronáztatik meg.) A puszta, télen záróstrófája - amennyiben a vers gondolatmenetét tekintjük át - nem kevésbé vált át gazdag tartalmú leírásból olyan világszemléleti/nézeti költőiségbe, amely majd az 1848'as esztendő egyik fontos motívumául szolgál: a királyellenes versekébe. Petőfi versének akár Európa'történeti kontextusáról emlékezhetnénk meg: Franciaországban két ízben kényszerítették Napóleont száműzetésbe az ellene szövetkezett hatalmak. Petőfi gondolatvilágához köze' lebb kerülve, előbb az 1830'as, majd az 1848'as eseményekre utalok, amikor is X. Károly, illetőleg Lajos Fülöp kényszerült odahagyni amúgy már ingatag 5°
