Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Németh Zsófia: „Szakrálplasztik-jelenségek”: Narratív lehetőségek a képiség jegyében (Jódal Kálmán: A halott dáma csókja)
ként uralták a teret.37 Az elbeszélésben feltűnő szoborcsonkítás a hatalmi mecha~ nizmusok elleni lázadás jelképeként is funkcionálhat. Még ha előfordult is, hogy egyes kegyképek állítólag a maguk nevében léptek fel, egy olyan hatalom tartotta őket kézben, amely szabályozta kultuszukat és biztosította a megfelelő aurájukat. Legendák születtek keletkezésükről és számoltak be csodákról, melyeket - szinte eleven lényekként - előidéztek. E gyakorlatban személy és tárgy, kép és médium kényes egyensúlya tükrö' ződik. Az ilyen képek élete helyhez és alakhoz kötött (...) A képrombolás kollektív válasz volt arra a kényszerre, amely vakhitet követelt a képek iránt, miközben ez a hit elsődlegesen nem a képnek szólt, hanem a képek állítóinak.38 Hans Belting értelmezésének tükrében a szakrális térben elkövetett mindennemű elmozdítás, destrukciós folyamat tagadást jelöl. A tér felszabadítása a műalkotás felügyelete/hatalma alól. Ez a kritikai mozzanat az elbeszélés narratívájában akár a hagyományokhoz való kapcsolódás bonyolult kérdését is összegezheti. Tekintve, hogy a tér birtokbavétele lehet a kulcsszó a szakrális művészet és a kultuszépítés értelmezéséhez, Csáth Géza A varázsló kertjének beidézése is hasonló kérdéseket vethet fel az irodalmi előképek és kultusz keretein belül. A szöveg szimbolikus, féllény alakjai bonyolult ikonográfiát képeznek: klasZ' szikus és populáris elemek szintéziseként (antik ékszer - punk haj). Hieronymus Bosch a középkori festő szürrealisztikus ábrázolásaihoz hasonlóan épül fel Jódal szövegeinek panorámája. Mindkét alkotónál megjelennek a szatirikus miniatűrák, melyek szorosan kötődnek a kor társadalmi problémáihoz. Bosch képeihez kapcsolódva, Jódal szövegvilágát is benépesítik a démoni figurák és mesebeli lények, melyek a védtelen embereket kínozzák. Beidézve a középkori bestiáriumokat, jelenlétük természetesen hat a szövegvilágban, melyet a látomásosság, a szerhasználat delíriuma és a töredezett valóság ritmizál. A Boschnál is megjelenő bőrbábu, csupasz bőrű fantázialények, mint a viszszatérő meztelenség képei a jódali világban a szabadkai létnek is szerves részei. Ezt a fajta csupaszságot az édeni meztelenség ellenpontjaként láttatja az alkotó. A szenvedések és kínzások manifesztumai, akár csak az összetett kompozícióba rendezett démonalak a fiú látomásában: szőke üstökű, ezüstösen csillogó kezeslá▼ 37 A hatalom demonstrációjára szolgáló képzőművészeti alkotások rongálása nem csupán a közvetlen megszemélyesítettre (egyházak, vallás) irányuló lázadás, de gyakran a mögötte meghúzódó világi hatalom elleni fellépésként értelmeződtek, (pl.: 1918-as prágai Mária-oszlop ledöntése a megrendelő Habsburg-uralom ellen irányult.) 38 Hans belting, A hiteles kép. Képviták mint hitviták. Ford. Hidas Zoltán, Atlantisz Könyvkiadó, 2009, 31-32. 73
