Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Alex Capus: A hamisító, a kémnő és a bombakonstruktőr (részletek – Tatár Sándor fordítása)
18 turistaélvezet; örültek, ha sikerült a csomagjaikat és a gyerekeket szárazon tartani. A buszút a kreuzlingeni főpályaudvartól a bottighofeni postahivatalig húsz percig tartott, a gyaloglás a szülők parasztgazdaságához negyedóráig. Aztán ott álltak a sötétben a ház előtt. A bőröndöket A medvéhez címzett fogadóban hagyták, karjukban az álmos gyerekeket tartották. Az eső elállt. Emil először az apját, aztán az anyját szólította. Nyílt az ajtó, és a szülők facipőben kiléptek a sárba, az ajtó elé; Emil anyja petróleumlámpával világított nekik. Ügyetlen, elfogódott üdvözlések és ölelések után a jövevényeket beinvitálták a házba. Megcsodálták, majd lefektették a gyerekeket; a tisztaszobában kenyér, kolbász és sajt várta a fiatal házaspárt, hozzá egy üveg vörösbor és egy kancsó tej. Az apa néhány, katonai szolgálata idején fölszedett s most jól-rosszul felidézett francia fordulattal üdvözölte Laurát, az anya bátorítóan mosolygott rá, és alkarját megpaskolva biztatta, hogy lásson csak hozzá. Laura szintén mosolygott, és arra kérte Emilt, tolmácsolja a szüleinek, hogy nagyon sajnálja, hogy még egyetlen szót sem ért a svájci németből, majd hátradőlt, és a szülők öt éve nem látott fiukkal folytatott beszélgetését figyelte. Elnézte apósa és anyósa meghatott arcát, bütykös-eres kezét, és azt mondta magában, jóindulatú, békés és szorgalmas embere közé érkezett, akikkel nem lesz nehéz valamennyi ideig békességben együtt élnie. Vacsora után Emil és az apja még egyszer leszaladtak a fogadóhoz, hogy elhozzák a csomagokat, Laura pedig megkérte az anyósát, mutassa meg neki a vécét és a mosókonyhát. Lefekvés előtt azzal a szilárd elhatározással rakosgatta be a ruháit a szekrénybe, hogy itt most letelepszik, és nem fog tüstént a továbbállásra gondolni. Bottighofenben időtlen idők óta szokás, hogy a parasztok október végén téli ablakot szerelnek föl az ablakuk elé, és a párkányra belülről hurkaforma párnát raknak. Ebből Laura megértette, hogy kemény és hosszú lesz a tél, és a jól bezárt ablakokat tavaszig már nem nyitják ki. Ez volt az év legkomorabb szakasza. Az éjszakák hosszúak voltak, a nappalok olyan rövidek, hogy a reggeli szürkület egyenesen az esti szürkületbe ment át. Néha havazott egy keveset. Nedves szőrű tehenek álldogáltak fejüket lógatva a legelőkön a csupasz almafák alatt. Emil úgy tette hasznossá magát, hogy az apjával új zsindelytetőt raktak egy csűrre. Laura a konyhában segített az anyósának, és hogy a gyerekek friss levegőn is legyenek, kiadós sétákat tettek a falu fölötti dombokon. A második héten azonban anyósa kedvesen elmutogatta Laurának, hogy túl hideg van odakint, és menye egész nyugodtan ott hagyhatja a kicsiket nála a konyhában, ha elmegy levegőzni. És amikor Laura visszatért egy kiadós, gondtalan sétából, amely közben hosszú idő óta most először nem kellett a saját léptein kívül semmi egyébre figyelnie, valósággal az önfeledten dudorászó boldogság állapotában találta a nagymamát unokáival. És amikor másnap ismét fölkerekedett, még
