Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Káli István: Macera
zalékos emelését, ahogyan a pártdirektívák elvárják, ezt a munkabére kifizetésének feltételeként szabják meg, nem közvetlenül a tervteljesítés függvényében, mert nincs törvényes lehetőség arra, hogy egyszemélyes tervfeladatot állapítsanak meg számára, a csoportos tervemeléssel pedig az ott dolgozókat is megrövidítenék, hanem egyelőre szakmai büntetésként kerül majd levonásra a fizetéséből tíz^tíz százalék három hónapig, a szolgálati feladatok nem teljesítése miatt. De először is, vegye át a titkárnőtől az írásos kihelyezését, az új feladatkörét, az egyebeket pedig majd kitalálja menet közben, hogy egyszer s mindenkorra megtanulja, ne szóljon bele a nagyok dolgába. Anca mindezt folyamatosan maga elé nézve, a lehető legközönyösebb, legszím telenebb hangon mondta el a hallottaktól egyre jobban megrökönyödő mérnököcskénknek, miközben az irodában kiürítette az íróasztala fiókjait, kiválogatta és kellő gonddal összecsomagolta a személyes holmijait. Majd, amikor felemelte a tekintetét, és meglátta a főnöke arcára kiült néma tehetetlenség és tanácstalanság torzító elegyét, elnevette magát, és a folytatásban is ő volt az, akinek maradt ereje humorosan kezelni a helyzetet. „Rá se ránts, főnök, attól még szép telünk lesz. Legalább a lányok is friss levegőn tölthetik majd a téli vakációt. Viola Misivel mindig is jól kijöttem, rendes pasi, tudja, mi a dörgés. És azt is, hogy én tudom róla, hogy ő tudja. Ez a bunkó Cerghizan azt hitte, hogy a pokolba küld. Nem is sejti, hogy még hányódnom sem kell, te tudod, hogy a nagynéném Szovátán lakik, nála gond nélkül elleszek, amíg helyükre alakulnak a dolgok. Azt hitte a hülye góré, hű, de kitol velem azzal, hogy huzamosabb időre kihelyez a kövesek' hez, holott lényegében elküldött a vállalat költségén üdülni. Nincs nyugodtabb hely, mint a Cserepes télen, nincs szebb látvány, mint a hóval fedett Mezőhavas. Mindenképpen különb, mint az ő undok, öntelt pofája. Mentesített attól, hogy naponta el kelljen viselnem. Biztosan azt is kifundálta már, hogyan dumálja meg Timoftét, hogy felvehessen az én helyembe is egy jó románt. Hát csak rajta! Van ennek az országnak jövője, mi, főnök?!” Amint befejezte, hosszan és jóízűen nevetett. Hogy kin, vagy min, az talány maradt. És mérnököcskénk tudta, kár lenne erőltetni, hogy kiderüljön. 42
