Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Káli István: Macera
arról nem is szólva, ahogyan tette, nyilvánvalóan kivívta a „törzsfőnök” heveny haragját, de főleg azzal ítélte magát a megsemmisítése előtti hosszas kikötésre a kínzócölöphöz, hogy mindehhez tanúnak kényszerítette életük mindennapjainak egyik befolyásos korifeusát, Constantin Timofte elvtársat, a megyei néptanács terv' és gazdasági osztályának vezetőjét, akinek nemcsak a ranglétrán lefelé, de fölfelé tekintve is méltánylandó hatással voltak az időnkénti elgondolásai, így aztán beavatott volt a legnagyobb menők diszkrét ügyeibe is. (Amint azt nemrég mesélte, jelen volt azon kevesek között, akik hallották, amikor Ioan Ungur elvtárs, a Maros megyei pártbizottság első titkára egy szűk társaságban kijelentette, hogy „eu sint ultimul ungur care s~a stabilit in Tirgu Mures ”.1) Arra a bizonyos összezördülésre pedig Marosfelfaluból jövet került sor, amikor is sűrű köd ülepedett meg az egész folyóvölgyben, mintha a Gondviselés is szeretné homályba borítani azt a november eleji estét, amelyen eleve számított a várható történésre. Oda pedig a tisztes csapat azért szállt ki Marosvásárhelyről - az emlű tetteken kívül mérnököcskénkkel kvadrillává kiegészülve, mert a legfőbb központi pártszervek az országban beindított nagy ipari és polgári építkezések fontosságára való tekintettel utasításba adták az építőanyagok, közöttük a közönséges tégla tem melési szintjének azonnali, legalább huszonöt százalékos emelését, sokkolóan meg' változtatva ezáltal az éppen folyamatban levő ötéves tervre előírtakat. Ráadásul ezt mindenki számára kötelező többletfeladatnak tekintették, és ezért egységesen osztották le országos szinten. Maros megyének is jutott tehát belőle, de mert a megvalósíthatatlanság réme ott lebegett mindenki szeme előtt, a leosztás módszc' rét a megyei pártvezetés is a központi gyakorlatnak megfelelően volt kénytelen alkalmazni, így minden gyártó egység - a legkisebbtől a legnagyobbig, a technoló' giai felszereltségétől függetlenül - megkapta a maga túlteljesítéS'adagj át. Köztük tehát a marosfelfalui is, függetlenül attól, hogy a téli időszak a gyáregységet ilyen jellegű, a saját erejét felülmúló megvalósításra nem kimondottan predesztinálta. Ezek után - mivel országos szinten a teljes havi munkabérek kifizetésének alapfeltételeként mindenütt a mindenkori terv teljesítését tekintették - várható volt, hogy az ottani alkalmazottak - noha nemcsak képzettségüket, de „színeze' tűket” tekintve is igen vegyes társaság - valamilyen jelét adják a tervnöveléssel szembeni nemtetszésüknek. Az új, emelt tervszámok hivatalos leközlését követően meg is érkezett a vezc' tőséghez az azonnali, beadványban megfogalmazott, a létező műszaki adottságok gyatraságára hivatkozó aprehendálás az érintettek részéről (szerencsére soha senki nem kutatta és hánytorgatta fel, hogy ebben mérnököcskénk „vétke” felbecsül' heteden), amely egyértelművé tette, hogy ekkora többlet megvalósítására sem a ▼ i Én vagyok a legutolsó magyar, aki letelepedett Marosvásárhelyen, (román)
