Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Acsai Roland: Duna-villanella; Villamos-villanella; Vigasz-villanella; Tollfosztás-villanella (versek)
13 legyen az életem simább. Rég volt ez nagyon, mondhatod. Megállóban senki sem állt. Hogy mi jó és mi rossz tanács, s tán azt sem tudtam, ki vagyok. Kértem, álljon meg a világ. A világ, persze, ment tovább, körülöttem már hajnalodott, megállóban senki sem állt. És messze volt még a lakás, járdán a léptem kopogott. Kértem, álljon meg a világ, megállóban senki sem állt. Vigasz-villanella Ma még esik vigasztalan, ma még hideg szél fúj az utcán. Holnap talán, de még ma van. Felhők szállnak el magasan, ma itt van még a hideghullám, ma még esik vigasztalan. Időnk velünk gyorsan rohan. Látod, hogy régi lett az új már. Holnap talán, de még ma van. Tiétek már minden szavam, és minden házfal egy-egy oltár. Ma még esik vigasztalan, de minden tócsa színarany, rezdülő, folyékony aranytál. Holnap talán, de még ma van.
