Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 2. szám - Kustos Júlia: Emelem poharam; A bálványok tehetetlensége (versek)

IV.

azokra, akik a tüzet őrzik, és mikor már épp elaludna, a parázsra rönköt vetnek, akik megtanulták és tisztelik a csendet, akiknek fél tenyerén kelt tészta az álom, míg másik kezükben sarló hűl.

azokra, akik kinyitják és beszélni mernek velünk és rólunk és magukkal és magukról: és akik minket magunkká tesznek, mert bennük a válasz nem esedékes, mert engedik, hogy közelebb lépjünk, mert nincs, „még nem”

mert azt mondják: „egy percig keserű lesz, de az orvosságot én is kérem”.

És „félned nem kell”,

és „vége lesz”,

és „a fényben akarom látni arcodat”.

„Vedd fel a szép ruhád, viszlek a bálba.”

„Legyél meggyötört: ha ez vagy te, hát ez te vagy.”

V.