Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 12. szám - Miguel Ángel Velasco: A kócsagok; Hajnal; Izland (versek – Imreh András fordításai)
Miguel Angel Velasco A kócsagok (Las garzas) A híd fölött húztak el: láttam őket, kötelékük kimért háromszögét - röptűk az éjszaka bőrét karmolta fel, mint holtbiztos nyíl hegye, útban a csak sejthető nap szíve felé, keresztül a homályon, vérvörössel az égre tetovált, forrón szárnyaló kalligráfia. Az ólmos égen közös szívverésük hite rázkódtatta az alacsony, lomha fellegeket. Tiszta kísértetek, emlékezetből repültek, eltökélten, szent tájékuk felé, mintha acélzsinór vontatta volna őket. Meg delej ezve álltam, égi vonulásuk lett az iránytűm, feléjük indult minden porcikám, de csak szemem követte a röptűk vektorát. Lassacskán a madárraj halvány ködlángnyelvvé foszladozott és végül eltűnt a sötét tinta égen. De hova mennek a kócsagok? Csak azt tudom, hogy aznap éjjel egy részem útra vált, akár a hú nyíl a kis kőhíd ívéről, kiröppent és most boldogan éviekéi egy fényes dél felé a távozás nyila.
